Az első dodót egy holland tengerész látta, aki 1598-ban vezetett expedíciót Mauritius szigetére. Heyndrick Dircksz Jolinck hatalmas madárként írta le, amelynek azonban csak akkora szárnya volt, mint a galamboknak, így nem tudott repülni. Nem is volt szüksége rá, hiszen nem volt természetes ragadozója a szigeten.
Ez lett a dodó veszte, hiszen a korlátlan vadászat és élőhelyeinek lerombolása mellett leginkább az Európából behurcolt patkányok és háziállatok vezettek a földön fészkelő madár gyors kihalásához. 1680-ra az utolsó dodó is eltűnt a szigetről. Csak néhány molyrágta kitömött példány maradt meg belőle Európa múzeumaiban.
Csak egy dodó jutott el élve Európába
A leghíresebb az oxfordi dodó volt, amely annyira lebomlott, hogy nagy részét el kellett égetni. Mára csak feje, és egyik lába maradt meg az Oxfordi Egyetem múzeumában. Valószínűleg ez volt az a példány, amely Lewis Caroll dodóját ihlette az Alíz Csodaországban című könyvében, és az egyetlen madár, amely még élve érkezett Európába.
A többi megőrzött példány valószínűleg nem is egyetlen dodó volt, hanem több madár maradványaiból rakták össze. Nem segítenek a korabeli rajzok és festmények sem, amelyek készítése során gyakran elragadta a kreatív hév a művészt, és így kevéssé megbízható ábrázolásnak számítanak.
Nem tudni például, hogy sovány vagy kövér volt a dodó - mindkét változatra van ugyanis utalás. Julian Hume, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója szerint valószínűleg mindkettő igaz lehet: előfordulhat ugyanis, hogy amikor sok volt a táplálék, akkor tartalékolt a dodó, és valóban kövér madár volt. Ha azonban éppen kevés volt az eledel, akkor lesoványodott a madár.
Hogy nézett ki, mit evett, hogyan szaporodott?
A dodót övező rejtélyekre azonban hamarosan fény derülhet, miután brit és holland tudósoknak sikerült egy olyan dodótemetőt találniuk, amelyhez még nem nyúltak a korábbi századok régészei, és így akár teljes dodócsontvázakat is rejthet. Az egykor mocsaras területen az előzetes kutatások alapján olyan jó állapotban őrződtek meg a dodómaradványok, hogy várhatóan DNS-mintát is tudnak majd venni a kutatók.
Az oxfordi dodótól egyébként korábban már vettek DNS-mintát, ami azt a meglepő eredményt hozta, hogy a dodó valójában nem volt más, mint egy hatalmas galamb. Legközelebbi élő rokonai délkelet-ázsiai galambfajok.