A tudósok korábban csak keveset tudtak az Északi-sark éghajalti múltjáról, 2004-ben azonban egy jégtörő hajó és egy úszó fúrótorony segítségével 400 méter mélységbe "ástak le" a tengeri üledékben, a rétegek révén pedig évmilliók adataihoz jutottak hozzá.
Az alsó rétegek különösen érdekesek a kutatók számára, ezek ugyanis segíthetnek megérteni a paleocén-eocén hőmérsékleti maximum néven ismert, 55 millió évvel ezelőtti jelenséget.
Ebben az időszakban nagyon erős üvegházhatás működött, a Föld hőmérséklete mintegy 5 Celsius fokkal emelkedett - mondta Appy Sluijs, a kutatásban részt vevő egyik holland tudós.
Az üledékek azt mutatják, hogy 55 millió éve a Jeges-tenger felszíne 18 fokos volt, de a gyors felmelegedés hatására viszonylag rövid idő alatt 24 fokosra melegedett, és hatalmas mennyiségben jelent meg benne egy trópusi algafaj.
Hirtelen lehűlés
Az üledékekből egy másik érdekes jelenségre is lehet következtetni: 50 millió éve újra nagy változás történt az Északi-sark éghajlatában.
A Jeges-tenger felszíni vize a csapadék és a nagy folyók miatt sósról édesre változott, és egy édesvízi páfrány szaporodott el benne.
Ez azonban a kutatók szerint annyi szén-dioxidot vont ki a légkörből, hogy hirtelen lehűlés következett.
Az üledékekben mindössze 500 ezer év választja el a páfrány maradványait az első olyan kövektől, amelyek formája egyértelműen jég jelenlétére utal.
Ebből nem csak az következik, hogy gyorsan történt a lehűlés, a kutatóknak meg kellett változtatniuk azt az álláspontjukat is, hogy az északi jégsapka csak 3 millió éves. Ehelyett legalább 45 millió évről van szó.
Sokak szerint ezek az eredmények segíthetnek a jövőre vonatkozó éghajlati modellek kidolgozásában is.