Tanulhatnánk demokráciát a csótányoktól

Infostart
2006. április 2. 13:17
Egy új tanulmány szerint a csótányok nagyon egyszerű demokrácia szerint irányítják magukat: minden rovarnak azonos értékű a "szavazata", és az egész csoportra kiható döntéseket csoportos konzultációk előzik meg - írja a National Geographic.
Csoportos konzultáció

A kutatók meghatározták, hogy a csótányok döntéshozatala kiszámítható mintát követ, amely magyarázatot adhat más rovarok és állatok, például hangyák, pókok, halak, sőt még a varjak csoportdinamikájára is.

A német csótányok (Blattella germanica) néma élőlények, ezért kémiai anyagokkal és érintéssel kommunikálnak egymással, illetve a látást is használhatják, mondja José Halloy, az e heti Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent cikk társszerzője.

Halloy úgy vizsgálta a csótányok csoportos viselkedését, hogy egy tálkába helyezte őket, amelyre három búvóhelyet tett. A kísérlet célja az volt, hogy megállapítsa, hogyan oszlanak el a csótányok a búvóhelyek között.

Sokat tanakodnak

Sok "tanakodás" után - amely csápokkal való vizsgálódást, egymás megérintését és más kommunikációt foglalt magában - a csótányok tökéletesen elosztották magukat a búvóhelyek között. Például, ha 50 rovart helyeztek egy edénybe, amelyben három, 40 rovar befogadására alkalmas menedék volt, 25 csótány az első búvóhelyen, 25 a másodikon zsúfolódott össze, a harmadikat üresen hagyták. Amikor akkora búvóhelyeket raktak a tálba, amelyben 50 rovarnál több is elfért, akkor valamennyien az első "házba" húzódtak.

Halloy és munkatársai megállapították, hogy az együttműködés és az erőforrásokért való vetekedés között egyensúly áll fenn, így a tapasztalt viselkedési modellek lehetővé teszik számukra a csoportméret optimalizálását.

Más fajok viselkedésére is magyarázat

Ezek a modellek annyira kiszámíthatók, hogy megmagyarázhatják más rovarok és állatok csoportos viselkedését is. Például azt, hogyan oszlanak szét egyes halak és rovarok olyan takaros alcsoportokra, illetve miként hoznak egyszerű döntéseket bizonyos csordában élő állatok, amelyeknél nincsenek vezérek.

David Sumpter, az Oxfordi Egyetem zoológusa szerint a kutatás azért is jelentős, mert mind az állatok döntésének hátterében álló mechanizmusokat megvizsgálja, mind azt, miként hoznak létre ezek a mechanizmusok olyan állateloszlásokat az erőforrások között, amelyek optimalizálják az egyéni rátermettséget. A korábbi tanulmányok zöme vagy az egyikre, vagy a másikra koncentrált.