Videojátékkal gyógyítják a szemet?

Infostart
2006. március 29. 13:43
Valószínűleg mindenki emlékszik még gyerekkorából olyan óvodás társára, akinek egyik szemüvegét kötés takarta. Előfordulhat azonban, hogy a nem is túl távoli jövőben már nem kell hosszú hónapokig letakart szemmel élniük a tompalátásban szenvedő gyerekeknek. Brit kutatók szerint ugyanis a virtuális valóságot használó speciális számítógépes játékok segítségével lehet, hogy sokkal gyorsabban gyógyulhatnak a "lusta szemmel" rendelkező kisgyerekek.

A tompalátás gyerekkori rendellenesség, amely akkor alakul ki, ha a két szem közül az egyik valamilyen oknál fogva - például kancsalság, vagy a különböző fénytörés miatt - sokkal rosszabb képet közvetít az agy felé, mint a másik. Az ilyen esetekben az agy egy idő után csak a jó szemre támaszkodik, és így a másik szem látásélessége rohamosan csökken.

A betegséget hagyományosan úgy gyógyítják, hogy letakarják a jó szemet, és ezzel munkára kényszerítik a rosszat. A kezelés általában 400 órát vesz igénybe, és előfordulhat, hogy kettős látást okoz.

Segít a virtuális valóság

A Nottinghami Egyetem egy kutatócsoportjának azonban látványos kezdeti eredményeket sikerült elérni a betegség kezelésében számítógépes virtuális valóság alkalmazásával.

Egy realisztikus, három dimenziós virtuális környezetbe ágyazott autóversenyzős játéknál a két szemnek más képet mutattak: a rossz szemnek a játékos saját autójának képét, a jó szemnek pedig a többi autó helyzetét.

Az autó elé kerülő akadályokat felváltva mutatták mindkét szemnek, így a rossz szem aktív használatának ösztönzése mellett a két szem együttműködését is segítették.

Bíztató eredmények

Az új technológiát még nem teszteltelték szigorú ellenőrzött kísérletekkel, de a kezdeti eredmények rendkívül bíztatóak - mondja Richard Eastgate, az egyetemi kutatócsoport tagja.

"Azt hittük, hogy egy olyan rendszert dolgozunk ki, amely a korábbi kezeléshez hasonlóan 400 órát vesz igénybe, de úgy tűnik, hogy sikerült ugyanazt a hatást egyetlen óra alatt elérni" - mutat rá Richard Eastgate.