A kutatóállomást Nepál Everest-régiójában, a leghosszabb himalájai gleccser mellett állították fel. Az utóbbi években számos beszámoló készült a jégfolyamok visszahúzódásáról, de nincsenek pontos adatok a jelenségről.
Az állandó személyzet nélküli állomás automatikusan gyűjti a napsugárzásra, a páratartalomra, a csapadék mennyiségére, a levegő és a talaj hőmérsékletére, a szél irányára és sebességére vonatkozó adatokat, amelyeket nepáli szakemberek márciusban hoznak le a magashegységből.
Áradások és szárazság
Korábbi tanulmányok arról számoltak be, hogy a Himalájában évente 0.06 Celsius fokkal emelkedik a hőmérséklet, ami azzal fenyeget, hogy a gleccserek olvadékvize felduzzasztja a gleccsertavakat.
Japán tudósok azt állapították meg, hogy 1970 és 1989 között az Everest régióban a gleccserek 30-60 méterrel húzódtak vissza.
Az ENSZ környezetvédelmi programjának szakemberei szerint a jég olvadása miatt a himalájai tavak olyan gyorsan híznak, hogy 2009-re sok áttörheti a sziklafalát, vízzel, sárral és sziklákkal árasztva el a környezetét.
Kutatók attól tartanak, hogy egy erős földrengés következtében ez tavak tucatjainál történhet meg. Szakértők szerint Peruban már közel 30 ezer ember halt meg a gleccsertavak áradása miatt.
A számítógépes klímamodellek azt jósolják, hogy a globális felmelegedés következtében a himalájai gleccserekből eredő folyók tavaszi áradása jóval erősebb lesz a következő ötven évben.
A jégfolyamok elolvadása után azonban annyira megcsappanhat a folyók vízutánpótlása, hogy a Himalájában eredő folyók kiszáradhatnak a száraz évszakban.
Ez katasztrofális következményekkel járhat India és Pakisztán milliárdos lakossága számára, a Gangesz vízhozama például 70 százaléka Nepál hegyi folyóiból táplálkozik, de az Indus és a Brahmaputra is a Himalájában ered.