A szakember azután nyilatkozott, hogy a Science című tudományos folyóirat publikálta a memphisi St. Jude gyermekkórház kutatócsoportjának tanulmányát, amely szerint az emberre is veszélyes vírustörzs olyan géneket is tartalmaz, amelyek a szokásos, szezonális influenzát okozó, emberek között terjedő vírusokból hiányzik.
Jankovics István egyetértett azzal a feltételezéssel, hogy a génszegmensekben kell keresni a vírus erős fertőzőképességének okát.
A virológus elmondta, hogy a vizsgálatok és kutatások szerint a nagy járványok lefolyása hasonlít egymásra.
Emlékeztetett arra, hogy az 1918-1919-es nagy spanyolnátha járványt is állati fertőzések előzték meg az észak-amerikai pulykafarmokon.
Akkor még nem tudták analizálni a vírust, hiszen az első influenzavírust csak 1933-ban sikerült laboratóriumi körülmények között tenyészteni – mondta Jankovics István.
A spanyolnátha vírusát a modern géntechnológia eszközeivel csaknem egy évszázad elteltével mégis sikerült „életre kelteni”.
Egy virológus csoport olyan emberek tetemét kutatta fel Alaszkában, akik a nagy világjárványban haltak meg. A tüdőmaradványokban a kutatók megtalálták a vírus genetikai anyagát.
A vírus legkisebb szegmentje kísértetiesen hasonlít a madárinfluenza H5N1-es változatára abban a tekintetben, hogy képes áttörni az emberi szervezet elsődleges védelmi vonalát, és meggátolni az interferon-termelést – tette hozzá.
Az interferon feladata, hogy megakadályozza a vírus szaporodását a testben.
Ezt a génszegmensek sorrendje, együttállása okozza – mondta Jankovics István, hozzátéve: a madárinfluenza vírusában még bizonyára vannak olyan szegmentek, amelyek szintén felelősek a vírus különösen romboló hatásáért.