Mindenkinek saját magából kell motivációt merítenie – mondta az InfoRádiónak a tokiói paralimpián párbajtőrben aranyérmes vívó Veres Amarilla, aki bal oldala bénulásával született 1993-ban. Tizenöt éve vív, de egy élet munkája gyümölcsének tartja a megszerzett aranyérmet.
"Életem legjobb vívását sikerült produkálnom aznap, amikor nyerni tudtam. Kovács Iván, az edzőm mondta, hogy ilyen jól vívni engem még nem látott. Amit tőle átvettem, azt tökéletesen végre tudtam hajtani technikailag, taktikailag. A döntőben győztes asszó alatt végig éreztem, hogy engem nem lehet megverni" – mondta, és bevallotta, a kínaiaktól az egész magyar csapat nagyon tartott, nem is alaptalanul, sokakat a legnépesebb nemzet sportolói ejtettek ki a versenyen, de neki saját taktikája volt ellenük.
"Minél dinamikusabban, minél offenzívebben kellett őket legyőzni" – ecsetelte.
Bénulásáról szólva elmondta, 13 évesen kezdett vívni, de már előtte is mindig mozgásban volt.
"Gyógytorna, gyógyúszás, fizikoterápia, minden volt,
mindenben kipróbáltam magam, úsztam, kosárlabdáztam, a mozgás a lételemem.
A családomnak és édesanyámnak az volt a nagy feladat, ha lehet ilyet mondani, hogy minél egészségesebbre neveljenek."
A nővérével ketten együtt nőttek fel, és nem különböztették meg őket amiatt, mert Amarilla a mozgásában korlátozott.
Kiemelte még: amikor elhalasztották a világeseményt, akkor óriási gödörbe került, mert kiürült a motivációs bázisa. "Először csak egy Világkupát töröltek, aztán az Eb-t, utána már látszódott, hogy nem lesz paralimpia, az nagyon nehéz pillanat volt. Minden embernek saját magából kell motivációt merítenie, de ott akkor azt éreztem, hogy nekem kimerültek a tartalékaim.
Úgy éreztem, hogy vége a világnak"
– mondta Tokió paralimpiai bajnoka.
A szerettei segítették át ezen a nehézségen, összeszedte magát, és az utolsó évet is végigcsinálta ugyanúgy, mint az előző négyet.
"Minden embernek kell belső motivációs, mert amíg csak külső motivációink vannak, akkor az azok egy idő után elmúlnak. Amikor este otthon az ember egyedül van az ágyban, és azon gondolkodik, hogy most mihez is kezd az életével, akkor kell egy belső erő, amitől van értelme reggel felkelni" – magyarázta Veres Amarilla.