Nyitókép: MTI/Kovács Tamás

Sportágakat visz csődbe, ha elmarad az olimpia

Infostart
2021. július 20. 15:58
Egyes nemzetközi sportszövetségeknél akkora a baj, hogy a fennmaradásért küzdenek, még az is lehet, hogy hozzá kell nyúlni a svájci számlákon tárolt vésztartalékokhoz.

Számos nemzetközi sportági szövetség függ pénzügyileg az olimpiai bevételekből származó visszaosztásokból. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) nem szereti nyilvánosságra hozni, hogy milyen összegekről van szó az egyes olimpiák után, ám Jens Weinreich oknyomozó újságíró szerint a tokiói játékok kapcsán nagyjából 590 millió dollárról lehet szó – derül ki a money.hu összesítéséből.

A jelentések szerint a tavalyi, koronavírussal sújtott évben a NOB 100 millió dollárt osztott szét a különböző sportági szövetségeknek, hogy átvészelhessék a járványidőszakot, a jövőben pedig 28 sportág részesül majd az olimpiai bevételekből. A sportágakat öt kategóriába rangsorolják, és különböző összegeket kapnak:

  • A csoport: 40 millió dollár: atlétika, torna, vizes sportok
  • B csoport: 25,95 millió dollár: kosárlabda, labdarúgás, röplabda, tenisz, kerékpár
  • C csoport: 18,60 millió dollár: ökölvívás, tollaslabda, evezés, judo, lövészet, asztalitenisz, súlyemelés, íjászat
  • D csoport: 16,30 millió dollár: lovassport, vívás, gyeplabda, kajak-kenu, kézilabda, triatlon, birkózás, vitorlázás, taekwondo
  • E csoport: 14,10 millió dollár: golf, öttusa, rögbi

Eddig a NOB előzetesen mindig alábecsülte a bevételeket, a játékok után több pénz folyt be, mint amit előzetesen vártak, így a szövetségek általában több pénz kaptak, mint amit előre ígértek nekik. Ebben az évben ez most biztosan nem így lesz, hiszen a koronavírus elleni intézkedések akkora többletköltséggel jártak a NOB-nak, hogy nem lesz plusz forrás a szövetségek támogatására. Egyelőre az sem tiszta, hogy a NOB mennyivel járul hozzá a japán szervezőbizottság többletköltségeihez, a hírek szerint a japánoknak több milliárd dolláros kompenzációra lenne szükségük a halasztás és a szigorú intézkedések – például a teljesen nézők nélkül megrendezett versenyek – miatt.

Vannak sportágak, amelyeknek jövője nem függ az olimpiai bevételek visszaosztásától. Ilyen például a foci. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) éves forgalma meghaladja az 1,6 milliárd dollárt, és ennek csak a 0,38 százaléka érkezik a NOB-tól. A második leggazdagabb nemzetközi szövetség a rögbi, az ő bevételüknek is csak kevesebb mint 3 százaléka származik olimpiás pénzekből. Nem kell aggódnia a kosárlabdának, a lovaglásnak, a röplabdának és a tenisznek sem.

Viszonylag NOB-függetlennek számít továbbá az atlétika, a vízi sportok, a kerékpározás, a kézilabda – ezen szövetségek bevételének csak mintegy 25 százaléka NOB-pénz – áll a felmérésben.

Vannak azonban olyan veszélyeztetett kategóriába sorolt sportágak is, melyek éves bevételének 35-96 százaléka jön a NOB-tól. Esetükben már konkrétan a fennmaradásról van szó – ezért is lenne óriási sportgazdasági probléma az olimpia végleges törlése. Olyan sportágak vannak a szakadék szélén az olimpiai pénzek nélkül, mint a torna, a boksz, a vívás, a birkózás, az öttusa vagy a kajak-kenu.

A 28 sportági szakszövetség felének van viszont tartaléka, nem ritka, hogy 20-30 millió frankot (6,5-10 milliárd forintot) tárolnak svájci számlákon vészhelyzet esetére, így, ha valamikor probléma lenne a NOB-tól érkező pénzekkel, lenne némi mód a túlélésre, de ezekhez a pénzekhez senki nem szeretne hozzányúlni.

A legutóbbi, 2016-os olimpiai után leadott jelentés szerint a NOB bevételeinek

  • 73 százaléka közvetítési jogok értékesítéséből,
  • 18 százalék szponzorációból,
  • 5 százalék egyéb bevételből,
  • 4 százalék egyéb jogok értékesítéséből

származik.

A 2013-2016-os ciklusban a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak közel 4,2 milliárd dollár bevétele származott csak a tv-s jogok értékesítéséből, és további egymilliárdja a szponzoroktól.

A veszélyeztetett szakszövetségek az elmúlt években mindent elkövettek, hogy a médiában eladhatóvá tegyék versenyeiket, ez nem mindig jár sikerrel. Számos magyar sikersportág (birkózás, judo, öttusa) esetében nehéz látványossá tenni a vetélkedést, így viszont ezen sportágak jövője nagyban függ attól, hogy meddig maradhatnak a hagyományokra hivatkozva az olimpiai műsoron. A szponzorok és a hitelezők ugyanis nagyjából ugyanazt vizsgálják, mint a tévétársaságok – s bár rövid távon átmenetileg kaphat jól fizető mecénást egy-egy sportág nemzetközi vagy országos szövetsége, az olimpiai jelenlét (és az onnan érkező apanázs) hiányát képtelenek lennének kigazdálkodni, s pillanatok alatt piac- és hitelképtelenné válhatnának.