Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt

Halász Bence: a szülinapomra meg az ezüstérmemre is meg kellett inni egy pálinkát

Infostart / InfoRádió - Kalapos Mihály
2024. augusztus 5. 19:25
Pálinkával ünnepelte olimpiai ezüstérmét a kalapácsvető Halász Bence. Az InfoRádióban azt is mondta, hogy nem volt rajta nyomás a szám magyar hagyományai miatt, de azt érezte, hogy fentről a nagy elődök figyelték.

Ennél szebb születésnapi ajándékot nem is kaphatott volna?

Valóban elég jó kis ajándékkal sikerült meglepnem magam ezen a csodálatos napon. Nagyon örülök, hogy sikerült ezt véghez vinnem, hiszen azért ez egy nagy álom volt.

Milyen megérzései voltak a döntő előtt? Amikor felkel az ember, lehet már érezni, hogy olimpiai érmes lesz?

Erre nagyon nehéz válaszolni. Természetesen jó erőben, jó formában éreztem magam, nagyon jó kedvem volt egész nap, de azért izgultam. Szerintem az átlagpulzusom száz fölött volt, este volt a döntő csak, és rendkívül izgatottan vártam egész nap azt, hogy végre dobókörbe léphessek és csinálhassam, amit szeretek. Bíztam magamban, hiszen éreztem tényleg, hogy nagyon jó formában vagyok. Az utóbbi hetek edzései még nagyobb bizalomra adtak okot. Benne volt a pakliban az érem, szerintem ezt kimondhatjuk.

Három éve Tokióban nem jött össze az érem. 27 éves korára érik be egy kalapácsvető?

Ezzel is magyarázhatjuk, viszont azért tudni kell, hogy Tokió előtt megműtöttek januárban, egy elég komoly térdoperáción estem át. Volt három hónap, amikor nem is tudtam dobni. Áprilisban kezdtem neki a felkészülésnek, augusztus másodikán pedig már selejtezni kellett. Ha egy kicsit szerencsésebb vagyok, akkor a döntő benne lehetett volna. Olyan eredményt értem el ott a selejtezőben, ami a döntőben a 11. helyet ért volna. Apróságokon múlt, de még így is büszke vagyok magamra, hogy végig tudtam csinálni azt az évet egy komoly sérülés után.

Most Párizsban a harmadik dobása volt a legnagyobb, 79,97 méter, de mikor lehetett azt érezni, hogy ebből dobogó lesz?

Én végig nagyon izgultam, hiszen azt gondoltam, hogy a lengyelek még tudnak javítani, inkább Faydeket tartottam veszélyesnek, valamint az ukrán ellenfelemet is kellett figyelni, de amikor az utolsó sorozatba értünk, akkor már egy picit biztosabb voltam abban, hogy valamelyik érem meglesz.

Volt-e már ünneplés?

Volt, de visszafogott, szolid. Hajnali kettőkor érkeztem vissza a szobába, már elég fáradt voltam, meg későre is járt. A stábbal egy apartmanban vagyunk, itt az egész Dobó SE, és a többiekkel egy kicsit ünnepeltünk, de elég szolidan.

Mivel ünnepel egyébként egy magyar kalapácsvető? Pálinkával?

Azzal is. Én ezt nem tagadom. A szülinapi koccintásra meg az eredményre is meg kellett inni egyet.

Úgy tűnt, hogy a kanadai ellenfele utolérhetetlen, 84,38 méterrel győzött. Mivel magyarázható, hogy ő ennyivel jobb volt mindenkinél?

Nagyon jó formában volt Katzberg egész évben, tudtuk is, hogy az olimpiára jól felkészül. Az olló kettőnk eredménye között elsőre valóban nagynak tűnhet, de az egy picit talán magyarázza a dolgot, hogy én ebben a dobókörben egyszerűen nem tudtam azt megcsinálni, amire igazán készültem. Utólag elmondhatom, hogy ez 82 méter lett volna, azt éreztem, hogy meg tudom csinálni. A dobókör felülete egyszerűen nem tette lehetővé, hogy elérjem azt a sebességet a dobás végének a pillanatában, amit szoktam, vagy amit terveztem, és ez nagyon sokat levett az eredményemből, de így kellett megoldani a feladatot.

A magyar kalapácsvetés tizedik olimpiai érmét szerezte. A kalapácsvetés hagyományai mennyire kötelezték, mennyire volt emiatt egyfajta nyomás önön?

Nyomást nem éreztem. Ez inkább bátorságot ad az embernek, mert most már, hogy megvan a tizedik érem, tényleg mondhatjuk, hogy a kalapácsvetés magyaros versenyszám. És ebből én próbálok mindig erőt meríteni. Szerintem figyeltek onnan föntről a nagy elődök is.

Volt már érme világbajnokságról, Európa-bajnokságról, most már van érme olimpiáról is. Mik lesznek a célok a következő évekre?

Amit most meg tudok ígérni, hogy a jövőben is ugyanilyen alázatosan fogom végezni a kemény munkát, amit idáig is csináltunk. Innentől a cél a fejlődés. Most már van ezüst- meg bronzérmem is, egy szín még hiányzik, az arany. Dolgozni kell érte rendkívül sokat, azt látjuk, hogy a kanadai versenyző idén előttünk volt, de a következő esztendő teljesen más lesz.

Akkor a cél az arany lesz akár Európa-bajnokságon, akár világbajnokságon, akár majd a Los Angeles-i olimpián?

Természetesen ezt kimondhatjuk, de szerintem senki sem úgy indul harcba, hogy de jó lenne ezüstérmesnek lenni. Mindenki az aranyérmet célozza meg. Én is így teszek majd.


KAPCSOLÓDÓ HANG:
Halász Bence: a szülinapomra meg az ezüstérmemre is meg kellett inni egy pálinkát
A böngészője nem támogatja a HTML5 lejátszást