A torna kezdete óta domináns teljesítményt nyújtó Mexikó ellen Anglia számos nehézséggel néz szembe. A Kongói DK elleni, keddi győzelemkor (2–1) Harry Kane két gólja mentette meg a „háromoroszlánosokat”. Ám most még nagyobb kihívás vár Thomas Tuchel együttesére: Mexikó.
A mexikóiak agresszív játékstílusukkal, magabiztosságukkal és a közönség támogatásával meglephetik az európai sajtó által esélyesebbnek tartott angolokat.
Kulcsfontosságú tényező a mérkőzés helyszíne, a lenyűgöző Azték Stadion is.
A Javier Aguirre irányította gárda hazai pályán szinte legyőzhetetlen: 56 év alatt mindössze két tétmérkőzést veszített el Mexikóvárosban. A legutóbbi vereséget Honduras ellen szenvedte el, még 2013 szeptemberében, a brazíliai világbajnokság selejtezősorozatában, az első kudarc dátuma 2001, az ellenfél Costa Rica volt.
Összességében, amióta 1966-ban az Azték Stadion lett a válogatott otthona, az El Tri 89 tétmérkőzést játszott a stadionban, amelyből 70-et megnyert, 17 döntetlent ért el, és mindössze kétszer szenvedett vereséget.
A külső körülmények jelentősen kedveznek a hazai csapatnak. A 2200 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő stadion komoly próbatétel elé állítja a vendégcsapatokat; gyakran nincs idejük az akklimatizációra, és hamar megérzik az oxigénhiány hatásait.
Ez aggodalomra ad okot Thomas Tuchel, az angol válogatott szövetségi kapitánya számára.
„Számos akadállyal kell majd szembenéznünk”
– figyelmeztetett a szerdai sajtótájékoztatón.
„A tengerszint feletti magasság nyilvánvalóan komoly hátrányt jelent majd, mivel fizikailag nem tudunk hozzá alkalmazkodni. Négy nap alatt ez egyszerűen lehetetlen.”
Ráadásul Mexikó világbajnoki mérlege lenyűgöző: az Azték Stadionban lejátszott tíz mérkőzésén egyetlen vereséget sem szenvedett. Most a csoportkörben esélyt sem hagyott Dél-Afrikának (2–0) és Csehországnak (3–0), majd a legjobb 32 között Ecuador ellen is győzelmet aratott (2–0). Hét szerzett, nulla kapott gól, nagy tengerszint feletti magasság és egy bevehetetlen erőd…
Alan Shearer, az angol futball-legenda, a BBC szakértője ugyanakkor biztatja az övéit: „
Sokat hallani arról, milyen nehéz körülmények várnak Angliára az Azték Stadionban – de nem hiszem, hogy a játékosokat ez különösebben aggasztaná.
Ahelyett, hogy tartanának a rájuk váró kihívásoktól, inkább úgy állnak majd hozzá: jöhet bármi. Én legalábbis biztosan így tennék.
Amint kifutnak a pályára, minden előzetes okoskodásnak vége; ha pedig magára a játékra koncentrálnak, és nem hagyják, hogy nyomassza őket a mérkőzés jelentősége, szerintem nyerni fognak.
Magasan lesznek
Persze kemény lesz a meccs a tengerszint feletti magasság, a hangulat és minden egyéb tényező miatt. Mexikó hazai pályán játszik, és a közönség akár 80 százalékát is a saját szurkolói tehetik ki – ez pedig teljesen más élmény, mint amivel Anglia eddig szembesült a tornán.
Játékosként azonban éppen az ilyen mérkőzésekért és pillanatokért edz és dolgozik az ember egész életében; hiszen egy ilyen ikonikus stadionban, világbajnoki meccsen pályára lépni – miközben milliók nézik a tévében, a tét pedig a negyeddöntőbe jutás – pontosan az, amiről kisfiúként álmodozunk.
Tinédzserként, az 1986-os világbajnokság tévés közvetítései óta vágyom arra, hogy eljussak az Azték Stadionba; Anglia pedig azóta nem járt ott, hogy elveszítette azt a drámai negyeddöntőt Argentína ellen. Lenyűgöző látvány és egyedülálló próbatétel lesz ez.
Igen, kihívást jelent a helyzet, de azt tanácsolnám nekik: fogadják el és élvezzék a szituációt – legyenek pozitívak, és mutassák meg mindannyiunknak, mire képesek.
Mexikóvárosban nagy a nyüzsgés – láttam, milyen fogadtatásban részesült az angol csapat a szállodába érkezésekor pénteken, és tudjuk, hogy az ecuadoriakat is autókürtök és tűzijátékok tartották ébren a legjobb 32 közötti mérkőzésük előtt.
Egyáltalán nem lepne meg, ha később kiderülne, hogy az angolokat is zavarták a meccs előtti éjszakán – például egy megszólaló riasztó vagy hasonló miatt. Ez nem újdonság; előfordul az ilyesmi akkor is, ha Premier League-mérkőzés előtt száll meg valahol a csapat. Bosszantó dolog, de el kell fogadni, és túl kell lépni rajta.
Ha mégis megtörténik, nem hiszem, hogy kizökkentené az angol játékosokat, ahogy az sem, hogy milyen mérleggel rendelkezik Mexikó az Azték Stadionban.
Sokat hallottam erről az elmúlt napokban: arról, hogy 1966 óta mindössze két tétmérkőzést veszítettek el ott a lejátszott 89-ből. Ez olyan eredménysor, amely tiszteletet érdemel, ám ha megnézzük az ellenfelek listáját, látható, hogy nem mindig a legerősebb csapatokkal találkoztak.”