Aki csoportelső lesz, az előbb a H-csoport másodikával játszik, ez lehet Kolumbia, Szenegál, vagy Japán, de hogy ki, azt a meccs kezdetén már tudni fogja mindenki. Egyik sem legyőzhetetlen. Ám utána következik a Brazília–Mexikó mérkőzés győztese az elődöntőért, s ha azt esetleg sikerül legyőzni, a Portugália, Uruguay, Franciaország, Argentína négyesből egy a fináléba jutásért.
A második hely könnyebb utat jelent. Elsőként következik a H-csoport győztese, Kolumbia, Szenegál, vagy Japán, majd az elődöntőért a svájci vagy a svéd együttes. A döntőért pedig valamelyik a spanyol, orosz, horvát, dán négyesből. Nem ugyanaz, még ha ezen az ágon is akad olyan csapat, amelyik eddig nagyon meggyőző volt. Ha az alsó ágra kerülő csoportmásodik túljut a következő ellenfelén, csak európai csapatokkal kell játszania a döntőért.
Ne várjuk, hogy akár bármelyik szövetségi kapitány, Roberto Martínez vagy Gareth Southgate kimondja, hogy ők a második helyére mennek rá.
Martínez már a második győzelem után közölte, könnyebben sérült triója, Romelu Lukaku, Eden Hazard és Dries Mertens nem játszik, sőt még azt is hozzátette, hogy számukra a csoportból való továbbjutás volt az első számú szempont, utána meg az, hogy játéklehetőséget kapjon mindenki, aki eddig kevesebbet játszott.
Gareth Southgate mégiscsak az angol futballkultúra gyermeke, ő nem mondhatott mást, minthogy a győzelem a céjuk, mint minden mérkőzésen. Anglia 2006 óta nem nyert meccset az egyenes kieséses szakaszban, most ez a cél, meg az, hogy minél messzebbre jussanak. Azért a Telegraph címe sokat mondó: „Miért akarhat ma veszíteni Anglia Belgium ellen?"
A másik mérkőzés már teljesen tét nélküli, csupán az a kérdés, hogy Panama vagy Tunézia szerzi meg a harmadik helyet.