Nagy iramban, mindkét oldalon helyzetekkel indult a találkozó, a veszélyesebb lehetőségek Neuer kapuja előtt alakultak ki. A mexikóiak bátran támadtak, többször is átjátszották a kissé meglepett német védelmet, de a befejezéseket rendre elpuskázták. A játék színvonala remek volt, a labdát többet birtokló címvédő is próbálkozott, de a támadásszövése erőtlenebbnek tűnt, mint a riválisé.
A 35. percben egy gyors kontrából Mexikó előnybe került: Vela indította a felező vonaltól Hernandezt, aki a kapuhoz közeledve a bal oldalon érkező Lozanóhoz passzolta a labdát, ő pedig egy visszahúzós csel után nyolc méterről jobbal a jobb alsó sarokba lőtt.
A gól feltüzelte a németeket, többek között egy kapufával válaszoltak - Kroos szabadrúgása után Ochoa tolta a keresztlécre a labdát -, de a szünetig nem sikerült egyenlíteniük.
A fordulást követően nem változott a játék képe, meddő német fölényt és gyors mexikói ellentámadásokat láthatott a közönség, bár utóbbiak száma csökkent az első félidőhöz képest. Az idő előrehaladtával egyre jobban fáradt a közép-amerikai gárda, amelyet beszorított ugyan a világbajnok, de túl lassan, körülményesen járatta a labdát, így valódi helyzetet csak elvétve tudott kialakítani. A hajrában néha kijött a szorításból a hősiesen védekező mexikói csapat, de a fizikailag és mentálisan fáradt játékosok jóval kevésbé voltak "élesek", mint korábban. A csereként beállt Brandt a végén még lőtt egy kapufát, de ez kevésnek bizonyult, hogy a címvédő elkerülje a vereséget.