Talán mindössze egyszer ismétlődött meg a világ- és Európa-bajnokságok történetében az 1984-es eset: a döntőben, 0-0-nál, az addig a posztján a torna legjobbjának bizonyuló kapus gyermeteg hibája szinte eldöntötte a finálét, az esélyesebb csapat ellen veszített az addig önmagát jól tartó rivális. A Parc des Princes-ben, a döntő 57. percében a franciák kaptak egy vitatható szabadrúgást. Michel Platini jól, de közel sem védhetetlenül csavarta a bal sarok felé a labdát.
? Il y a tout juste 40 ans, le 27 juin 1984
— Colonel Farès (@LeColonelFares1) June 27, 2024
Le Graal pour Michel Hidalgo & sa bande
Coup franc du ? Platini, boulette du grand Arconada
Tournoi exceptionnel de Tigana
Pichenette de Lucky Luke Bellone
⚽️ finale de l'Euro : France 2-0 Espagne
?️ Michel Denisot & Didier Roustan pic.twitter.com/dDU9xSrnPo
Luis Arconada, a spanyol kapus vetődött, szinte ráfeküdt a labdára, már a francia játékosok is fordultak vissza, helyezkedve az ellentámadás elhárítására. Ám hirtelen a tömeg eufóriában tört ki: a labda átcsúszott Arconada teste alatt, a kapus hiába próbált meg kétségbeesetten utána vetődni, már minden hiábavaló volt.
Ilyen rosszul aztán csak Oliver Kahn járt 2002-ben, a brazilok elleni vb-döntőben. A potyagól eldöntötte a párizsi finálét, noha Jean-Amadou Tigana fenséges passzából Bruno Bellone is lőtt még egy gólt, az már csak a hab volt a franciák tornáján. Franciaország, rendezőként, megnyerte az Európa-bajnokságot.
A 2000-es negyeddöntőben az összes gól az első félidőben esett, Zinédine Zidane találatát (33. perc) Gaizka Mendieta büntetőből kiegyenlítette (38. perc), majd Youri Djorkaeff még a szünet előtt (44. perc) újra előnyhöz juttatta a Kékeket. A második játékrész inkább a spanyoloké volt, ráadásul a 90. percben újabb tizenegyest kaptak.
Sokáig beszédtéma volt aztán Spanyolországban (is) Raúl hibája. Megosztotta a szurkolókat: a Real Madrid akkori hetesét védelmezőkre és támadókra. A mérkőzés másnapján megjelent madridi lapok egyértelműen Raúlt tették felelőssé a spanyol válogatott kieséséért. Az El Pais ezt írta: „Elérhető közelségben volt a csoda, de Raúl miatt elmaradt a happy end”. Az El Mundo szerint: „Raúl, az elkényeztetett, multimilliomos sztárocska a döntő pillanatban mondott csődöt. A megasztár bekerült a bukott hősök panteonjába”. A Marca igyekezett tárgyszerű maradni: „Raúl az égbe lőtte az álmainkat. Pont, kész, vége”. Az AS már kegyetlenebb hangot ütött meg: „Elmaradt a csoda, Raúl kivégezte Spanyolországot. A bíróval még boldogultunk valahogy, Raúl ellen nem volt esélyünk.”
Alfonso, a spanyolok egyik csatára érdekes aspektusra hívta fel a figyelmet: „Abban a pillanatban, amikor megkaptuk a második büntetőt, ránéztem Guardiolára és rögtön láttam, nincs olyan állapotban, hogy elvállalja a rúgást. Mire megfordultam, már Raúl állt a tizenegyespontra leállított labda mögött. Örök igazság, csak az vállalkozzon bármilyen feladat elvégzésére, aki bízik önmagában.”
Raúl önbizalmával ezek szerint nem volt baj, pedig nem játszott jól azon a tornán. A rajt előtti napon szuperszerződést kötő, a világ legjobban fizetett futballistájává váló Real-csillag kifacsarva érkezett a nagy tornára, a hazai bajnokság húsdarálója és a sikerrel végigvitt BL-csatározás láthatóan kifárasztotta. Ő volt annak a generációnak az egyik vezéralakja, nagyszerű futballisták voltak, de a spanyol válogatottal egyetlen nagy tornán sem jutottak a negyeddöntőnél tovább. A franciák ellenben – amúgy nem kevésbé szerencsésen, mint 1984-ben – megnyerték végül a 2000-es Európa-bajnokságot.
E két meccs között, 1996-ban, a leedsi Elland Roadon 1-1-es döntetlent játszott a két csapat. Youri Djorkaeff gólját José Luis Caminero kiegyenlítette a hajrában. Mind a két válogatott továbbjutott a legjobb nyolcba, ahol aztán a spanyolok tizenegyesekkel kiestek az angolok ellen, a franciák szétlövésben túljutottak a hollandokon, de az elődöntőben, egy újabb 120 perces 0-0 után, megint csak tizenegyespárbajban, elvéreztek.
Az eddigi egyetlen spanyol sikert a franciák elleni Eb-meccsen az „aranygeneráció” érte el 2012-ben Donyeckben, a negyeddöntőben. Érdekes, hogy a Kékeknél csereként beállt Olivier Giroud, aki most is kerettag. A mérkőzést Xabi Alonso döntötte el, aki a 19. percben akcióból, a 91. percben tizenegyesből vette be Hugo Lloris kapuját.
A fentiek alapján alaptétel: olyan ez a párosítás, mint amilyenné lett a Bajnokok Ligájában az utóbbi években a Real Madrid és a Manchester City találkozója. Amelyik csapat az egyenes kieséses szakaszban túljut a másikon, meg is nyeri a tornát.