Gabriel Hanot, a kiváló francia újságíró 1954-ben újra felkarolt egy korábbi ötletet: az 1948-as, Chilében, a dél-amerikai bajnokcsapatok részvételével rendezett Campeonato Sudamericano de Campeones után a l’Équipe párizsi szerkesztőségben felvetődött egy hasonló alapokon nyugvó, európai torna megszervezése. Akkoriban az összeurópai politikai klíma nem volt még megfelelő az ötlet megvalósítására, néhány évre elhalt az ötlet.
1954 őszére valamelyest javult ebből a szempontból a helyzet, a futballvilág már túl járt a jól sikerült svájci világbajnokságon és – nem utolsósorban – már létrejött az európai szövetség, az UEFA.
Ezek mellett friss apropót jelentett a Wolverhampton Wanderers győzelmeire alapozott elragadtatott kijelentések sora, melyek szerint, miután az angol bajnok legyőzte a Szpartak Moszkvát és a Budapesti Honvédot is, a világ legjobbja. Hanot úgy reagált ezekre, hogy ahhoz, hogy valóban a legjobbnak tarthassa magát a Wolverhampton, meg kellene mérkőznie a Real Madriddal vagy az AC Milannal is, méghozzá oda-visszavágós alapon.
A L’Équipe 1954. december 16-i számában a labdarúgórovat vezetője, Jacques de Ryswick már – mint a szerkesztőség saját ötletét – közölte az bajnokok számára kiírt új sorozat tervezetét, kieséses kuparendszerben. Kiemelendő, hogy már akkor, mégpedig a legfontosabb pontok között szerepelt a nemzeti televíziótársaságok támogatásának megnyerése is.
Az UEFA 1955. március elején Bécsben tartott első kongresszusán a franciák a résztvevő küldöttekkel is ismertették a terveket. Egy hónappal később az érdekeltek döntöttek az első idény kiírásáról is Párizsban. Az előkészítő bizottságban, a francia szövetség elnökhelyettese, Ernest Bédrignans mellett helyet kapott Santiago Bernabéu, a Real Madrid elnöke, és Sebes Gusztáv is.
Az ötlet jó volt, de elsőre nem aratott átütő sikert. Tizenhat ország nevezte be a klubcsapatát, jellemzően a bajnoki címvédőt (Anderlecht, RW Essen, Aarhus, Stade de Reims, AC Milan, FK Partizan, PSV, Rapid Wien, Sporting CP, 1. FC Saarbrücken, Djurgårdens IF, Servette, Hibernians, Real Madrid), de Magyarországot, például nem az 1954-es első Bp. Honvéd, hanem a Bp. Vörös Lobogó (az MTK akkori neve) képviselte.
Miután az angol liga nem járult hozzá a Chelsea indulásához, a lengyel Gwardia Warszawa egészítette ki a mezőnyt. Az első meccset 1955. szeptember 4-én a Sporting és a belgrádi Partizan játszotta Lisszabonban (3:3), João Martins nevéhez fűződött az első gól. Három nappal később a Népstadionban Palotás Péter, a Bp. Vörös Lobogó csatára belőtte az Anderlecht kapujába a BEK-történet első mesterhármasát. Érdekes, hogy a magyar közönség nem észlelte a meccs történelmi jellegét, akkoriban szerénynek számító, harmincötezres publikum látta a mérkőzést.
A BEK első öt kiírásában kizárólag a Real Madrid diadalmaskodott, majd 1967-ig csak annyit változott a képlet, hogy dél-európai, ha úgy tetszik, a latin futballt képviselő csapat nyerte el a trófeát, az SL Benfica, az AC Milan, az Internazionale és 1966-ban a trónra visszaülő Real Madrid. Az első tizenegy döntőben vesztes csapatokat nézve ugyancsak elsöprő dominanciát mutattak a spanyol, az olasz, a francia vagy a portugál csapatok: mindössze a német Eintracht Frankfurt (1960) és a szerb, akkor jugoszláv FK Partizan (1966) törte meg a sort.
Lisszabonban, 1967-ben nyert először brit gárda (Celtic), majd egy évvel később angol (Manchester United), de 1969-ben a Milan nyert újra – az Ajaxot megverve. Utóbbi azért is figyelemre méltó, mert noha a holland válogatottat csak 1974-től csodálta igazán Európa, klubjai már a legjobbak közé tartoztak: 1969-től öt éven keresztül volt holland gárda a döntőben, négyszer az Ajax, egyszer pedig a Feyenoord.
Az Ajax triplázása után háromszor a Bayern München nyert, majd következett az angolok uralkodása: nyolc év alatt hétszer nyertek. A Liverpool, a Nottingham Forest és az Aston Villa is elnyerte a serleget. A Vörösök 1985-ben, a Heyselben kikaptak egy olyan döntőben a Juventustól, amelyben a futball legkevésbé sem volt fontos, majd kezdődött egy új időszak, fél évtizeden át az angolok nélkül.
A Steaua éppen negyven évvel ezelőtti sikere a sorozat addigi legnagyobb szenzációját jelentette, s csak kicsit kevésbé volt meglepő az FC Porto, majd PSV elsősége. Különleges futballidőszak volt ez: 1977 és 1989 között (a bécsi Porto–Bayern döntőt leszámítva) alig esett gól, hétszer egyetlen gól döntött, kétszer 0–0 után tizenegyeseket lőttek, ezekhez képest az 1984-es, római Liverpool–AS Roma-meccs 1–1-es végeredménye gólfesztivált jelentett.
A nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján az olasz klubok uralták az európai kupákat, ekkor nyert az AC Milan újra kétszer is BEK-et, majd következett a Crvena zvezda (megint csak 0–0 után, szétlövésben született) diadala, majd a Barcelona egyetlen BEK-győzelme (1992).
Az UEFA és annak akkori elnöke, Lennart Johansson kényszerhelyzetbe került. Egyre több pénz áramlott a futballba, s a legnagyobb országok legnagyobb klubjai egyre nagyobb szeletet követeltek maguknak a tortából. Elfogadott nézet a nemzetközi labdarúgás akkori történetét követők között, hogy a Bajnokok Ligája reformjában óriási szerepe volt Silvio Berlusconi és még néhány más nagy tekintélyű klubvezető-klubtulajdonos Szuperliga-ötletének. Az UEFA úgy vélte, ezt csak akkor tudja „leszerelni”, ha minél több pénzt juttat a legerősebb országok csapatainak.
Ám ettől kezdve a Bajnokcsapatok Európa-kupája megszűnt létezni. Elindulhattak benne az UEFA-tagországok bajnokai (kivéve egyéb tiltó rendelkezések esetét), de a többség számára a csoportkör jelentette az elérhető maximumot – a tavaszi folytatás már leginkább hét-nyolc ország külön bajnoksága lett. A 2021 és 2023 közötti elődöntőkben mindössze négy ország klubjai képviseltették magukat.
Viszont tagadhatatlan, hogy még a Premier League vagy a La Liga élcsapatainak szintjén is jelentős bevételi forrás a Bajnokok Ligája-szereplés. Egy friss adat szerint a Chelsea körülbelül 78,9 millió fontot keresett azzal, hogy ebben a szezonban bejutott a BL-ben a legjobb 16 közé, ellenben egy idénnyel korábban, amikor megnyerte a Konferencia-ligát, körülbeül 15 millió fontot kapott.
Ma már olyan pénzösszegeket jelent a Bajnokok Ligájában siekreket elérni, hogy még a koronavírus-járvány idején élesen felvetődő Szuperliga alapítását is meg tudta (igaz, jó részben szankciókkal fenyegetőzve) akadályozni az UEFA.
A Bajnokok Ligája végjátéka nem a magyarok játszótere. Döntős játékosunk még soha nem volt, elődöntős 2020-ban, Gulácsi Péter és Willi Orbán. Löw Zsolt – Thomas Tuchel stábjának tagjaként – viszont a PSG, majd a Chelsea „színeiben” eljutott a döntőbe, a londoni Kékekkel nyert is. Ezen laza szálak miatt is fontos, hogy Budapest rendezi a 2026-os BL-döntőt, egy kicsit a magunkénak is érezhetjük a világ legerősebb futballversenyét.