Az egyesület alapításának 151. évfordulója alkalmából a Magyar Sport Házában mutatták be a 150 éves a magyar versenysport elindítója, a Magyar Athletikai Club című könyvet. Az 1875-ben alapított MAC az 1936-os berlini olimpiáig a legsikeresebb magyar sportegyesület volt az ötkarikás játékokon. Fennállása során 18 olimpiai bajnokot adott a magyar sportnak. A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó Kárpáti György is a fővárosi egyesületben kezdett el úszni, továbbá Kemény Ferencnek és 1948 férfi kalapácsvető olimpiai bajnokának, Németh Imrének is a MAC volt az első klubja.
A sportegyesület elnöke a 370 oldalas könyv bemutatója alkalmából rendezett eseményen az InfoRádióban felidézte, a MAC-ot 1875. április 8-án alapították, majd néhány héttel később, május 6-án megrendezték az első európai szabadtéri sportversenyt. Kállay Kristóf szerint
tulajdonképpen ezzel indult el Magyarországon a versenysport.
Ezt a történelmi eseményt a mai Szabadság téren rendezték, méghozzá az egykori Újépület helyén, ami egy hírhedt erőd- és laktanyaszerű katonai épület volt, ahol 1849. október 6-án kivégezték Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt.
Kállay Kristóf elmondta: a MAC igazi úttörő volt, és az első nagy sikereken felbuzdulva nem sokkal később olyan egyesületeket alapítottak Budapesten, mint az UTE, az FTC vagy az MTK, vidéken pedig Kolozsvártól kezdve Szabadkán át egészen Szegedig az ország számos más pontján felpezsdült a sportélet egyesületi keretek között. Akkoriban az atlétika számított a szabadtéri versenysportok legfontosabb sportágának, amiből később kivált például sok más sport mellett a boksz vagy a birkózás is.
A MAC elnöke felidézte, hogy az egyesület 125 éves születésnapjára, az ezredfordulón megjelent emlékkönyvben már remekül összefoglalták a klub történetét,
a most megjelenő, több mint 370 oldalas kiadványban viszont olyan anyagok szerepelnek, amelyek korábban nem voltak ismertek, elérhetőek.
A 25 évvel ezelőtti évforduló alkalmából megjelent könyv idején még nem létezett az Arcanum digitális adatbázisa, a mostani kötet szerkesztése során viszont már rendelkezésre állt, így jóval könnyebben és gyorsabban meg lehetett találni számos olyan kordokumentumot vagy korabeli újságcikkeket, anyagokat, amelyek sok minden más mellett az egyesület megalakulásával, sportsikerekkel, a klub olimpiai bajnokaival foglalkoztak.
Legendák, példaképek
Kállay Kristóf a MAC nagy egyéniségei közül kiemelte a vívókat, akik rengeteg érmet szereztek és komoly sikereket értek el, ez különösen igaz volt a kardozókra. Külön megemlítette Italo Santelli Magyarországon élő és dolgozó olasz vívómestert, akinek Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Elek Ilona, Kabos Endre, Pósta Sándor és Szántay Jenő is a tanítványa volt.
A MAC 18 olimpiai bajnoka közül hárman birkózók voltak, de az 1932-es és az 1936-os ötkarikás játékokon aranyérmes férfi vízilabda-válogatottban is szerepeltek MAC-játékosok.
Kállay Kristóf érdekességképpen megjegyezte: az első újkori athéni olimpián, 1896-ban két MAC-sportoló is érmet szerzett atlétikában. Dáni Nándor 800 méteres síkfutásban a második helyen végzett, Szokolyi Alajos pedig 100 méteren harmadik lett.
A 370 oldalas kötet nemcsak a MAC 18 olimpiai aranyérmesét mutatja be, hanem olyan kiváló sportembereket is, mint például Somfay Elemér, aki ötpróbában a második helyet szerezte meg az 1924-es párizsi olimpián. Kállay Kristóf vele kapcsolatban elmondta, hogy azért nem lett aranyérmes, mert hibásan mérték le az egyik gyakorlatát, és emiatt hibás pontszámot kapott. Sajnos a magyar sportvezetők sportpolitikai okokból nem óvtak az 1924-es olimpián, amit főleg azzal indokoltak, hogy már a részvételnek is örültek azok után, hogy Magyarország az első világháború vesztes nemzeteként nem lehetett ott az 1920-as antwerpeni ötkarikás játékokon. Egyszerűen nem akartak kellemetlenségeket okozni ilyen előzmények után, ami Somfay Elemér olimpiai aranyérmébe került.
A könyv több más MAC-sportoló életpályáját is bemutatja, köztük olyanokat is, akik elestek az első világháborúban, emléküket azonban ápolja az egyesület. Kállay Kristóf szerint a könyv a hagyománytisztelet kifejezésének az egyik eszköze, és az is volt az egyik fő céljuk, hogy
olyan példaképeket állítsanak a fiatalok elé, akik „nemcsak a sporteredményeik, hanem a tartásuk, fegyelmük és példamutatásuk okán” is kiérdemelték a tiszteletet.
A MAC elnöke a legnagyobb legendák, példaképek között megemlítette Tersztyánszky Ödön kétszeres olimpiai bajnok kardvívót, továbbá Gerevich Aladárt is, aki 1932-ben és 1936-ban MAC-sportolóként lett olimpiai aranyérmes, majd utána a Toldi Miklós SE-hez igazolt. Ennek oka az volt, hogy 1946-ban Rajk László belügyminiszter utasítására több sportegyesület működését is felfüggesztették, így Gerevich Aladárnak politikai okok miatt kellett elhagynia a MAC-ot, és később még további öt olimpiai aranyérmet nyert, már más egyesületek sportolójaként.