A ponthátrány is tekintélyes, de nem az a legnagyobb baj, a Liverpool szempontjából. Más kérdés, hogy a Vörösök még így is jóval felülmúlják előző idénybeli teljesítményüket, az, hogy április közepéig reális eséllyel versenyben voltak a bajnoki címért, talán még híveinek a várakozását is felülmúlja.
Tagadhatatlan azonban, hogy az idény korábbi szakaszaiban sokkal jobban szerepelt a csapat. Nézzük a mérleget, minden sorozatot figyelembe véve, havonkénti bontásban!
Augusztusban mindössze három tétmeccset, három bajnokit játszott a nyáron, különösen a középpályássort tekintve, alaposan átalakított csapat. A Chelsea elleni döntetlen után kétszer nyert, tehát veretlen maradt (3 mérkőzés, 2 győzelem, 1 döntetlen).
Szeptemberben csúcsformában futballozott a gárda, függetlenül attól, hogy – még a Premier League által elismerten is igazságtalan körülmények között – kikapott a Tottenhamtől. Ugyanakkor megnyerte öt egymást követő mérkőzését (6 mérkőzés, 5 győzelem, 1 vereség). Szoboszlai Dominik is a vezéregyéniségek közé emelkedett ebben az időszakban, a legtöbbet játszó mezőnyjátékos volt, végigjátszotta a 90 perceket.
Októberben veretlen maradt, öt mérkőzéséből négyet megnyert, csak a Brighton ellen, idegenben játszott döntetlent (5 mérkőzés, 4 győzelem, 1 döntetlen).
Novemberben is csak keveset csökkent a lendület, a vereséget, például magyarázni lehetett azzal, hogy az Európa-ligában, Toulouse-ban, már belefért a kulcsemberek pihentetése is. A döntetlenek közül a Luton elleniért kár volt, a Manchester City elleni, az Etihadban szinte győzelemmel ért fel (6 mérkőzés, 3 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség).
Decemberben három mérkőzést nem sikerült megnyerni. Vegyük ki ezekből az Union St.-Gilloise elleni Európa-liga-meccset, ugyanaz igaz rá, mint a Toulouse elleni vereségre. A Manchester United és az Arsenal ellen is döntetlent játszott a Liverpool, egyaránt az Anfield Roadon. Ez a két döntetlen is aláhúzta: az idény sikerei elsősorban azon múlhatnak, sikerül-e javítani a közvetlen riválisok elleni mérlegen (8 mérkőzés, 5 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség).
Ráadásul ekkor szinte példátlan sérüléshullám sújtotta a csapatot. Megsérült Szoboszlai Dominik is, aki attól kezdve két periódusban is hiányzott, de ennél is fontosabb, hogy felépülése után nem tudta visszanyerni őszi formáját. Ugyanez igaz Mohamed Szalahra, aki ugyan minden eddigi liverpooli idényében legalább 23 gólt szerzett, az elmúlt két hónapban kifejezetten gyenge formában játszik (önmagához képest).
Januárban a sok hiányzó ellenére is pazarul teljesített a csapat, részben a tizenéves beugróknak is köszönhetően (7 mérkőzés, 6 győzelem, 1 döntetlen). Az akkori szereplés az egekbe repítette a várakozásokat, a szurkolók arról álmodtak, hogy a Vörösök példátlan, még az 1970-es vagy az 1980-as évek álomcsapatain is túltevő sikert érjenek el. Gyakran emlegették 2001-et, amikor a Premier League kivételével minden sorozatot megnyert a Michael Owen és Steven Gerrard köré épített csapat.
Februárban sikerült megtenni a trófeagyűjtés felé az első lépést. Nem sokkal azt követően, hogy Jürgen Klopp bejelentette idény végi távozását, a Liverpool FC – Virgil van Dijk a 119. percben fejelt góljával – megnyerte a Ligakupát. Noha 2024 második hónapját az Arsenal elleni vereség indította, a hosszabbításban megnyert kupadöntőt a győzelmek közé sorolva, a következő öt meccsét kivétel nélkül megnyerte (6 mérkőzés, 5 győzelem, 1 vereség).
A lendület még tartott néhány hétig, a Manchester United elleni, nagy balszerencsével elveszített FA-kupa-mérkőzésig. Addig a találkozóig a Liverpool, beleértve a Manchester City elleni újabb döntetlent, a Vörösök 45 mérkőzést játszottak az idényben, ezekből 33-at megnyertek. Mindössze négy vereségükből két valójában „tét nélküli” volt az Európa-ligában, a Tottenham ellen bírói tévedés miatt nem szereztek pontot, valójában csak az Arsenal ellen maradtak alul, az Emiratesben. Ugyanakkor a Premier League-ben nem tudtak nyerni közvetlen rivális (Manchester City, Arsenal, Tottenham, Manchester United) ellen.
A United elleni az Old Traffordon játszott kupanegyeddöntővel pedig valami megtört a csapaton belül. Utána ugyan még sikerült megverni a Brightont és a Sheffieldet egy-egy góllal a bajnokságban, de aztán jött az újabb Man United elleni mérkőzés, a 2-2-es döntetlen. Azzal kezdődően hat mérkőzésből csak kettőt nyert meg, abból is az egyik az Atalanta elleni, 0-3-ról indított kupavisszavágó volt. Április 7. óta a Liverpool (a Fulham elleni 3-1-et leszámítva) 360 játékperc alatt egyetlen akciógólt sem tudott szerezni, miközben rendszeresen 20 fölötti kapuralövési kísérlettel zárja a mérkőzéseit. (Szerdán, az Everton ellen 23-mal, ezekből 7 találta el a kaput.)
Tavaly tavasszal az Arsenal szinte hasonlóan omlott össze a nagy bajnoki versenyfutásban, az elrontott januárban még kitartott a remek ősz termelte előny, de az már sok volt, hogy április elejétől kilenc bajnoki mérkőzéséből csak kettőt nyert meg. Az Ágyúsok elsősorban a fontos középső védő, William Saliba kiesésével magyarázták a hullámvölgyet.
A Liverpoolnál alighanem más a helyzet. Nem bírta a csapat a többfrontos harcot, Alexis MacAllistairen kívül a sérülésből felépülők nem tudták gyorsan visszanyerni a formájukat. (Trent Alexander-Arnold és Alisson Becker keveset játszott azóta az értékeléshez, bár kétségtelenül a jobbak közé tartoztak az utóbbi napokban.)
A Liverpoolnak meg kellene nyernie az összes hátralévő mérkőzését, ellenben az Arsenalnak még az is belefér, hogy egyet elveszít. A vesztett pontokat tekintve a Citynek még nagyobb az előnye.
A Vörösök híveinek érdemes azt a gondolatot elfogadni, amely szerint a 2023–2024-es idényre az építkezést tervezték, ehhez képest kifejezetten jó a szereplés. Más kérdés, hogy ezt az „építkezést” nem kell-e majd a nyáron szinte újrakezdeni, függetlenül attól, hogy az immár első számú kiszemelt utódnak tartott, holland Arne Slot hasonló játékrendszer híve, mint Jürgen Klopp. De a keretben biztos, hogy lesznek változások, lehet, hogy most a csatársorral történik majd ugyanaz, mint tavaly a középpályával.