Richardson már két-három évvel ezelőtt berobbant az elitbe, ám hiába volt nagyon gyors, a tokiói olimpián kannabisz használat miatt nem futhatott, tavaly Eugene-be pedig nem tudta kiharcolni a csapatba kerülést. Idén már nem volt semmilyen gondja, a szezon elejétől nem csupán a kiemelkedően legjobb amerikai sprinter volt a klasszikus számban, hanem a világon is csak a jamaicai Shericka Jackson bizonyult nála gyorsabbnak.
Budapesten az előfutamból simán lépett tovább, a finálé előtt alig egy órával rendezett elődöntőben viszont nagyon elrontotta az elejét, végül nagy hajrával lett harmadik, és jutott idővel tovább. Mivel nem helyezéssel került döntőbe, a legszélső, kilences pályát kapta, azaz messze volt a szám másik két esélyesétől, Jacksontól és az ötszörös világbajnokától, a szintén jamaicai Shelly-Ann Fraser-Pryce-tól. Mint később kiderült, ez kedvezett a számára. a rajt után a két jamaicai egymással küzdött, közben a táv felénél még kis hátrányban lévő Richardson az utolsó 30 méteren sokkal gyorsabb volt náluk és nagy egyéni csúcsot jelentő 10.65 másodperces eredménnyel robogott át a célon és boldogan bokszolt a levegőbe. Ennél jobbat korábban csak négyen futottak a világon.
Középen Jackson volt a legjobb, 10.72-vel lett ezüstérmes, míg Fraser-Pryce 10.77-tel karrierje 15. szabadtéri vb-érmét szerezte meg tíz arany és négy ezüst után.
A nap első futódöntője a férfi 110 m gát volt, mely a kétszeres címvédő amerikai Grant Holloway magánszámát hozta. A tokiói játékokon második sztársprinter gyakorlatilag a második gátnál már maga mögött hagyta riválisait és előnye lépésről lépésre nőtt. Holloway ugyan az utolsó két gátnál hibázott, de így is nagy fölénnyel győzött 12.96 másodperces idővel.
A férfi diszkoszvetés fináléját tervezni sem lehetett volna fordulatosabbra és izgalmasabbra. A két favorit, a címvédő szlovén Kristjan Ceh és a dohai vb-győztes, a Tokió olimpiai bajnoka, a svéd Daniel Stahl hatalmas csatát vívott, melyben az utolsó sorozat előtt a svéd állt tíz centivel jobban (69,37 m/69,27 m). A zárókörben így az utolsó előtti dobó a szlovén klasszis volt, aki óriásit dobott, diszkosza telibe kapta a 70 métert jelző vonalat és 70,02-vel átvette a vezetést.
Stahl rezzenéstelen arccal vette tudomásul, hogy az utolsó pillanatban elveszítheti a világbajnoki címet, majd hatodik kísérletére nyugodtan beballagott a dobókörbe, elvetette a diszkoszt, ami szinte le sem akart esni, végül aztán messze a 70-es vonal mögött ért földet. Stahl még ekkor sem mutatott érzelmeket, szépen kilépett a körből, majd besétált a fűre, és amikor megjelent a vb-csúcsot jelentő 71,46 méter a kijelzőn, féltérdre ereszkedett, pózolt egyet a közönségnek, majd felállva, karjait a magasba emelve ünnepeltette magát.
Férfi hármasugrásban nem születettek kiemelkedő eredmények. A versenyt a Hugues Fabrice Zango (Burkina Faso) nyerte meg 17,64 méterrel a kubai Lázaro Martínez (17,41 m) és a szintén kubai Cristian Nápoles (17,40 m) előtt.