A franciák nagyszerűen meneteltek a döntőig, talán az sem túlzás, némi meglepetésre. 1998-ban otthon nyertek, de 2002-ben óriásit buktak a Távol-Keleten, ezért a fél válogatottjukat újjáépítették. Néhányan persze maradtak, mint Thierry Henry, David Trezeguet, Patrick Vieira, Liliam Thuram vagy Zinédine Zidane, ők pedig főszerepet játszottak abban, hogy a Kékek – például a legnagyobb favoritnak kikiáltott brazilok és a portugálok ellen – bejutottak a fináléba.
Ott tartottak kicsit az olaszoktól, velük 1998-ban és 2000-ben is óriási meccset vívtak nagy tornán. Ám a döntő jól indult: Zidane a hetedik percben gólra váltotta a vb-döntők történetének második leggyorsabb tizenegyesét. Marco Materazzi a 19. percben kiegyenlített, a kapuba fejelte Andrea Pirlo szöglete után a labdát. Ki gondolta volna akkor, hogy ők ketten, Zidane és Materazzi lesznek aztán a döntő főszereplői, de nem a korábban szerzett góljuk miatt.
Helyzetek akadtak, inkább kiesebbek, mint nagyobbak a folytatásban, Luca Toni a lécre bólintotta a labdát az egyik oldalon, hiába reklamáltak újabb büntetőt a franciák Florent Malouda felrúgása miatt a másikon – gól azonban nem esett a rendes játékidőben. Aztán a hosszabbításban sem, például azért, mert Gianluigi Buffon nagy bravúrral hárította Zidane fejesét. A hosszabbítás első felének végéhez közeledve, mikor a labda a közelben sem volt, Marco Materazzi összeesett, körülbelül húsz méternyire a saját kapujától. Aki a labda útját követte, először nem is tudta, mi történt. Aztán kiderült: Zidane teljes erővel mellbe fejelte az olaszt.
Azóta is tart a vita, hogy miért. A francia szupersztár piros lapot kapott Horácio Elizondótól, a berlini döntő argentin játékvezetőjétől. Így aztán nem is rúghatott a szétlövésben, amelyet egyébként az olaszok éppen egy a Juventusban futballozó francia, David Trezeguet hibája után nyertek meg.
Érdekes mellékszál, hogy a döntő játékvezetője egy Buenos Airesben adott interjújában elismerte, hogy a negyedik játékvezető, a spanyol Luis Medina Cantalejo tájékoztatta őt Zidane tettéről.
„A pálya egy másik pontját voltam, onnan nem láthattam, mi történik. Ebből következően nem is hallottam, hogy a két játékos összeszólalkozott volna. A negyedik játékvezető szólt az első számú asszisztensemnek, Dario Garcíának, jelezve neki, mit látott. Amikor láttam, hogy Materazzi a földön fekszik, megállítottam a játékot. Akkor odamentem Dario Garcíához, aki beszámolt arról, mit hallott. Ezután kiállítottam Zidane-t.”
Nyilatkozata azért is nagyon érdekes, mert közben egy francia jogász, bizonyos Mehana Mouhou jogi lépésre készült a FIFA ellen. Azt állította, hogy ha bebizonyosodik, hogy a negyedik játékvezető a televíziós visszajátszás alapján értesült az esetről, következésképpen Elizondo döntésének is az az alapja, újra kell játszani a finálét, mivel a FIFA szabályai nem engedik a televíziós visszajátszás használatát a találkozókon. (Ma már úgy igaz: akkor nem engedték meg.) Jól hangzott – de nyilvánvaló volt már az első pillanatban, hogy emiatt nem fogják újrajátszani a berlini döntőt.
Zidane három nappal a döntő után – véletlen az időzítés, vagy sem, ki tudja, mindenesetre azon a napon, amikor 1998-ban világbajnoki címet nyert – nyilatkozott a Canal Plusnek, elmondva a maga verzióját: „Megrángatta a mezemet, mire azt mondtam, hagyja már abba, ha akarja, odaadom neki a meccs végén. Ezt követően nagyon kemény szavakat mondott nekem, olyanokat, amelyek sokkal fájóbbak egy-egy rossz gesztusnál, sokkal mélyebben megérintettek emberi mivoltomban. Ezek a szavak ugyanis az ember családját bántják, a lánytestvérét, az édesanyját, kétszer nem szóltam, harmadszorra elpattant a cérna. Azért ne feledjük, mindenekelőtt én is csak férfi vagyok. És férfi módjára reagáltam. Természetesen ilyet nem csinálhat egy játékos, főleg amikor hárommilliárd tévénéző látja, köztük több millió gyerek. Tőlük mindenképpen szeretnék bocsánatot kérni, mert nekünk kellene példát mutatni, de nem így… Még egyszer bocsánatot kérek… Ezzel együtt nem bánom, amit tettem, mert ha most azt mondanám, hogy bánom, akkor Materazzi azt hihetné, hogy igaza van. Hogy megtenném-e még egyszer? Azt hiszem, mindent elmondtam ezzel kapcsolatban. Nekem is vannak gyerekeim, tudom, mit jelent ez. De mindig is arra fogom tanítani őket, hogy ne hagyják, hogy büntetlenül sértegesse őket valaki."
Marco Materazzit is faggatta a média, kíváncsian arra, ő hogyan emlékezik vissza az eseményekre. A La Gazzeta dello Sportnak azt mondta: „Nem szidtam az édesanyját! Tizenöt évesen elveszítettem anyámat, s még most sem tudok érzelmek nélkül beszélni róla. Ráadásul fogalmam sem volt arról, hogy Zidane édesanyja kórházban van, innen is a legjobbakat kívánom neki.”
A brit média bevetett szájról olvasni tudó szakértőket, akik szerint Materazzi „egy terrorista k…a fiának” nevezte a francia középpályást. Az olasz védő beperelte az információt közlő, tekintélyes lapokat – akiknek aztán a nagy nyilvánosság előtt bocsánatot kellett kérni tőlük.
A kiállított francia világsztár cselekedete megosztotta a közvéleményt. A vele szimpatizálók helytelennek, de érthetőnek minősítették fejelését, már a sértés tartalmának ismerete nélkül is. A másik tábor ugyanakkor minden szempontból elfogadhatatlannak és megmagyarázhatatlannak ítélte reakcióját. Ez utóbbi csoporthoz tartozott Sepp Blatter, a FIFA akkori elnöke, aki kilátásba helyezte, hogy szervezete elveheti a torna legjobbjának járó aranylabdát Zidane-tól, a játékos sportszerűtlensége miatt.
Az olasz La Repubblicának nyilatkozó Blatter szerint a díjat (egyébként a világszövetség felkérésére) az újságírók szavazták meg, ezért a FIFA végrehajtó bizottságának megvan a joga, sőt mint mondta, kötelessége is, hogy megváltoztassa a döntést, ha az nem egyeztethető össze a sportszerűséggel. (Egyébként nincs joga. Legfeljebb kifejezheti ellenérzéseit, de egy szavazás eredményét utólag megváltoztatni, nemhogy nem demokratikus, de hogy a szónál maradjunk, nem is sportszerű.)
Zinédine Zidane és Marco Materazzi incidense mindmáig téma. Zidane később is csak annyit árult el, hogy Materazzi sértő szavai a húgával voltak kapcsolatosak. (A többit akár ki is találjuk.) „Azt gondoltam, inkább állon vágom, mint hogy ezt hallgassam. Tennem kellett valamit.” Az olasz később megmondta: valóban Zidane húgáról és annak tisztességéről szólt a vállalhatatlan mondat.