Eléggé hektikus volt a nemzeti válogatottak vezetése és a sportszervezetek közötti kapcsolatrendszer. Nem volt olyan rendszeres és folyamatos információ állomás szakmán belül, amivel a játékosok napi teljesítményleadását nyomon lehetett volna követni - kezdte nyilatkozatát a Magyar Kézilabda Szövetség sportszakmai igazgatója.
Juhász István szerint ez azért volt gond, mert a játékosok a nemzeti válogatottban csak mintegy 60 napot töltenek, míg sportkarrierjük nagy része a sportszervezetekben zajlik. Arra a munkára pedig a szövetség szakembereinek nem volt rálátása. Igaz, a klubok sem érdeklődtek különösebben aziránt, hogy a játékosaik milyen teljesítményt nyújtanak a válogatottban - hangsúlyozta a szakvezető.
2011-től, amióta a látványsportok támogatását lehetővé teszi a TAO, a hazai klubok eszközállománya már nemzetközi összehasonlításban is megfelelő. Vagyis mindenfajta eszköz a szakemberek kezében van ahhoz, hogy a válogatott sportolók felkészítését megfelelően tudják segíteni - vélekedett a kézilabda szövetség szakmai igazgatója.
Ám nem volt összhang a sportszervezetek és a nemzeti válogatott módszertana között. Ez azt jelenti, hogy nem voltak egymással összemérhetőek azok a paraméterek, amikkel a sportolók teljesítményét mérték. Juhász István úgy fogalmazott: "Csinálunk valamit, de az eredményekből nem tudunk következtetéseket levonni, mert az értékek egymással nem összehasonlíthatóak."
Ezzel indokolta, hogy ezentúl a Magyar Kézilabda Szövetség a klubok támogatásából a források bizonyos részét visszatartja.
A pénzek elosztása a nemzeti válogatottal való együttműködéstől, illetve a válogatott eredményességétől is függ majd.
Így már nemcsak a sportszakma, hanem a sportgazdaság is belép ebbe a kérdéskörbe - nyilatkozta Juhász István, a Magyar Kézilabda Szövetség sportszakmai igazgatója.
A teljes interjút meghallgathatják az InfoRádió Hetes című magazinműsorában.