Íme, a győztesek szavai, a hunfencing.hu gyűjtésében, a franciák ellen megnyert kairói világbajnoki döntő után.
Battai Sugár: „Elképesztően boldog vagyok, próbálom elhinni, hogy mindez igaz… Egész nap azt éreztem, hogy rendkívül egységesek vagyunk, mindenki a páston és a pást mellett segít és szorít a másiknak. Egész nap jól ment, élveztem a vívást, csodálatosan alakult ez a nap! Nagyon örülünk, ennyi könnyező férfit még nem láttam…”
Katona Renáta: „Ez életem legboldogabb napja! A többiek is kellettek ahhoz, hogy átsegítsem magam a negyeddöntőben mutatott vívásom után. És nagyon örülök, hogy sikerült! Amit pedig ezek a lányok a döntőben nyújtottak, arra nem találok szavakat!”
Pusztai Liza: „Hihetetlen ez az egész! Tegnap már örültünk annak, hogy sikerült a legjobb nyolc közé jutás, és gondoltuk, próbáljuk meg megverni az olaszokat. Sikerült. Akkor verjük meg a spanyolokat is. Sikerült. Akkor jöjjenek a franciák. Sikerült. Felnőtt világbajnok lettem csapatban, ez óriási! Amikor 44:39-nél megfordították az ítéletet, és korán örültünk, egyáltalán nem zavart meg. Tudtam, hogy beadom a következőt. Most már ünnepelhetünk!”
Szűcs Luca: „Ez komoly? Nem akarom elhinni. Tényleg nem. Világbajnokok lettünk! Én még ilyen egységes, mindenben együtt gondolkozó csapattal és stábbal sosem vívtam. Igazából nem izgultam akkor, amikor a páston voltam, csak akkor, amikor a többieknek szurkoltam. Majd holnap felébredek, és remélem, nem csak álmodtam ezt az egészet.”