A versenyzőként és edzőként is kiemelkedő eredményeket elért sportember pár nappal május 27-i születésnapját megelőzően súlyos közúti balesetet szenvedett, azóta kórházban ápolták, ám az életét nem sikerült megmenteni.
Marót Péter az 1972-es müncheni olimpián egyéniben lett második, csapatban pedig harmadik. Világbajnokságon 1973-ban aranyérmet nyert a magyar csapattal, mellyel három vb-ezüstöt is begyűjtött, egyéniben 1975-ben állhatott fel a dobogó alsó fokára. Egyéniben kétszer volt magyar bajnok, klubjával pedig háromszor hódította el a Bajnokcsapatok Európa Kupáját.
Visszavonulását követően 1980-tól a Budapesti Honvédnál dolgozott, majd nevelőegyesületénél, a BVSC-nél lett szakágvezető. Később a gödöllői GEAC vívószakosztályában minden korosztályban dobogós versenyzőket nevelt. Marót Pétert az MVSZ saját halottjának tekinti.