Harminc éve játszották a futballmeccset, amely után kirobbant a délszláv háború

Infostart
2020. május 13. 17:54
Ma harminc éve játszották azt a híres futballmérkőzést, amelyet Horvátországban sokan mérföldkőnek tartanak a délszláv háború kirobbanásában.

1990. május 13-án tömegverekedés tört ki a Dinamo Zagreb–Crvena zvezda bajnoki mérkőzés előtt. Elsősorban a két rivális ultracsoport, a zágrábi Bad Blue Boys és a belgrádi Delije között folyt brutális ütközet, de bekapcsolódtak ebbe a rendőrök, valamint – a puszta kézzel a rendőri gumibotokkal és kézifegyverekkel szembeszálló, mindössze 21 éves Zvonimir Boban vezérletével – a Dinamo játékosai is.

A radikális BBB sokat tett a horvát függetlenségért, a mérkőzések alatti rigmusai, megnyilvánulásai egyértelművé tették hovatartozását. A délszláv háború kirobbanása után tagjai az elsők között jelentkeztek önkéntesnek a hadseregbe. Később a Maksimir-stadion területén emlékművet emeltek a vérontásban elhunyt BBB-sek tiszteletére, amelyre ezt írták: „Minden Dinamo-szurkoló emlékére, aki számára a háború 1990. május 13-án kezdődött, s azzal ért véget, hogy feláldozta életét a horvát haza oltárán.”

Fél évvel később a második világháború befejeződése óta eltelt bő négy és fél évtized legnagyobb horvátérzelmű megmozdulását tartották Zágrábban, a nemzeti hős Jelačić bán lovasszobrának visszahelyezésével.

Az emlékművet 1945 után a kommunisták elmozdították a helyéről – újbóli felavatása többnek, mint szimbolikus jelentőségűnek számított. Az aznapi ünnepségek másik csúcspontját a Horvátország–Egyesült Államok labdarúgó-mérkőzés jelentette. Franjo Tudjman, az újra független Horvátország államelnöke javasolta ellenfélnek az amerikai csapatot, arra számítva, hogy amennyiben a kiszemelt vendégek elfogadják a meghívást és pályára lépnek, ez azt üzeni mindenkinek, hogy a világ első számú hatalma is elfogadja a horvát függetlenséget. (Mindazonáltal az USA később csak nehezen ismerte el az önálló horvát államot.)

Érdekes, hogy Tudjman később népszerűtlenné vált a BBB fanatikusainak körében, noha soha, egyetlen megfelelő alkalmat sem mulasztott el, hogy a labdarúgás és a szurkolók szerepét kiemelje a fordulatban. Ám az ultrák nehezen viselték, hogy az elnök – a maga szempontjából érthetően – kieszközölte a klub nevének megváltoztatását, kommunista csökevénynek minősítve a Dinamo elnevezést.