Ihász Kálmán Budapesten született 1941. március 6-án.
1953-ban kezdte pályafutását a Budapesti Vasasban, első élvonalbeli mérkőzését 1958-ban játszotta a Szombathelyi Haladás ellen. Hátvéd létére többször játszott csatárpozícióban, de fedezetként is. Stílusára a gyorsaság és a keménység volt jellemző - írja a Wikipédia.
Első bajnokságát 1961-ben nyerte, amit 1962-ben sikerült megvédenie csapatával. Később, 1965-ben és 1966-ban újra magyar bajnok lett a Vasassal. Háromszor volt Közép-európai kupagyőztes, illetve egyszer MNK-győztes a csapattal.
Ihász Kálmán egészen kiemelkedő alakja volt a Vasas labdarúgásának, 12 éves korától egészen visszavonulásáig hűséges volt a piros-kék színekhez. 363 bajnoki mérkőzésen 19 gólt szerzett - olvasható a Vasas honlapján.
1962 és 1969 között 27 alkalommal szerepelt a válogatottban.
Az 1964-es tokiói olimpián a győztes magyar válogatott tagja volt.
1963 és 1964 között 16-szor játszott az olimpiai csapatban. Két világbajnokságra válogatták be a csapatba, de egyszer sem lépett pályára: az 1962-es chilei világbajnokságon és az 1966-os angliai világbajnokságon.
Az anyaegyesület életműdíjjal tüntette ki.
Ihász Kálmánt a Vasas Sport Club saját halottjának tekinti, búcsúztatásáról később intézkednek.