Menotti remekül tartja magát, legalábbis a képek tanúsága szerint. Húsz évet nyugodtan letagadhatna. Ugyanakkor tíz éve nem volt csapata, 2017 februárjában az egyik guadalajarai klub Mexikóba hívta ugyan, de azt sem vállalta el. Most mégis igent mondott. Miért?
Úgy tartja, az argentin labdarúgásban kialakult helyzetben nem tehette meg, hogy nemet mond az elnöknek. Tapia egy tízéves fejlesztési programot készített, amelyet – bár adná az ég, hogy megtehesse –, valószínűleg nem Menotti fog végigvinni. Ám a beindításához szükség van mérhetetlen tapasztalatára és tekintélyére.
A mostani elnök, akit Chiquinek becéznek az argentin futball világában, mindössze tízéves volt, amikor Argentína – César Luis Menottival a szövetségi kapitányi poszton – megnyerte története első világbajnoki címét. A Soványnak, El Flacónak becézett szakember 1974 és 1982 között dirigálta az Albicelestét, s ha elfogadjuk, hogy mindenki futballszemléletében, bálványkeresésében meghatározó a gyermekkor, megérthető, hogy Tapia miért rajong Menotti iránt. Az argentin futballban a hetvenes évektől számított bő négy évtizedben kétféle iskola létezett: szinte minden azóta sikeres edzőt besorolták az egyik világbajnok szövetségi kapitány táborába. Argentínában minden edző vagy menottista, vagy bilardista, Carlos Salvador Bilardo példáját követve.
Nagyon leegyszerűsítve kettejük a játékról alkotott filozófiáját, Menotti a látványos futball, a támadójáték zászlóvivője, az egyébként orvosi egyetemet végzett Bilardo a pragmatizmusé. Ugyanabban az esztendőben (1938) születtek, játékospályafutásuk párhuzamosan haladt. Bár Menotti játszott Pelével a Santosban, illetve előtte otthon a Rosario Centralban, valamint a Boca Juniorsban is, kétségtelenül Bilardo futotta be a sikeresebb játékoskarriert. Az antifutbolnak nevezett, a szépségre semmit sem adó, eredménycentrikus – esetenként túl durva – stílusban játszó Estudiantesszel háromszor is megnyerte Dél-Amerika legtekintélyesebb klubserlegét, a Liberetadores Kupát, sőt a Világkupa győztese is lett. Menotti a hetvenes években szakított az addig sikeres antifutbóllal, lázadó volt a kispadon és lázadó az életben: hosszú hajú, mindig elegánsan, egyszersmind lazán öltözködő stílusa, nem utolsósorban a katonai juntával dacoló, már-már szélsőbaloldali nézetei nagy népszerűséget hoztak neki.
Bilardóval ő rúgta össze a patkót, amikor bírálta az utódja válogatottját. Azóta emberileg nincs ugyan bajuk egymással, de szakmailag riválisok. Bilardo legalább annyira sikeres volt edzőként is, mint Menotti, ráadásul sokáig maga mögött-mellett tudhatta Diego Armando Maradonát.
Bilardo már betöltötte azt a szerepet, amit most Menotti megkapott, mégpedig 2008 és 2013 között, amikor előbb Maradona, majd Alejandro Javier Sabella volt a szövetségi kapitány. Menotti felel az összes válogatottért, már a hivatalos munkába állása előtt, a jövő héten tárgyal az U13-astól az U20-as korosztályig a csapatukat irányító szövetségi edzőkkel. Állítólag főszerepet kap majd abban, hogy döntsön arról, ki legyen a szövetségi kapitány, hiszen a világbajnokság kudarca után fél évre felkért Lionel Scaloni, Pablo Aimar kettős megbízatása lejárt. Mindazonáltal elképzelhető, hogy folytatják, de valószínűbb, hogy Menotti inkább a Libertadores Kupa-győztes River Plate edzőjét, Marcelo Daniel Gallardót kéri fel.
De lesz még egy ennél is fontosabb feladata: meggyőzni Lionel Messit a folytatásról.