A német (nyugatnémet) válogatott több mint százéves történetét figyelembe véve mindössze ketten játszottak nála többször a Nationalelfben: Lothar Matthäus és a a Podolskihoz hasonlóan lengyel származású Miroslav Klose. Ugyancsak ketten szereztek nála több gólt a válogatottban: Klose és a Nemzet Bombázója, azaz Gerd Müller. Podolski 129 mérkőzésnél és 48 gólnál tart.
Az 1985. június 4-én Gliwicében született csatár Łukasz Podolski néven jött a világra. Édesapja, Waldemar játszott a lengyel élvonalban, édesanyja, Krystyna kézilabda-válogatott volt. A család 1987-ben költözött a Köln közelében lévő Bergheimbe. A fiút 1995-ben, 10 évesen az FC Jugend 07 Bergheim ificsapatából igazolták az 1. FC Köln korosztályos együttesébe.
2004-ben a magyarok ellen vesztes meccsen debütált a nagyválogatottban: Fredi Bobic helyére állt be a 74. percben. Roppant ifjan járta meg a 2004-es felnőtt Eb-t, mi több, játszott is: Rudi Völler Torsten Frings helyére küldte be a csehek ellen, a második félidőre. Maga a kijutása is érdekes volt: Völler a kerethirdetéskor fenntartott két helyet az éppen akkor Németországban zajló, egyben európai olimpiai selejtezőnek számtó U21-Eb-döntőn játszó csapat legjobbjainak. Az U-együttes ugyan balszerencsés módon csak hatodik lett, a kapitány azonban állta a szavát, és Schweinsteigert és Podolskit juttatta a „szabad kártyához”.
Az Eb előtt a Bundesliga 1-ben játszott, de miután a szezon végén csapata, az 1. FC Köln kiesett, Podolski a másodosztályban folytatta: 30 meccsen 24 góllal segítette bajnoki címhez a kölnieket a Bundesliga 2-ben, amelynek ezzel gólkirálya is lett.
Szinte az egeket verte a népszerűsége Kölnben,
a szurkolók csak Poldi hercegnek becézték.
Ezek után szinte természetes módon Jürgen Klinsmann szövetségi kapitány beválogatta 2005-ben a Konföderációs Kupára is.
A 2006-os vb-n kirobbanó formában játszott, Kloséval alkotott ékpárjuk a bronzcsapat egyik legnagyobb erősségének bizonyult. A svédek elleni nyolcaddöntőben Podolski lőtte a csapat mindkét gólját. Ő volt a csapat házi gólkirálya a következő Eb-selejtezőkön is, igaz, nyolc találatának felét egy meccsen szerezte, a San Marino elleni idegenbeli 13–0-ás találkozón.
A 2008-as Európa-bajnokság második legeredményesebb futballistája, ezüstcipőse volt David Villa mögött. Hosszú időn át „udvarolt neki” a Bayern, végül a hazai rendezésű vb után, körülbelül 10 millió euróért költözött Münchenbe.
Rossz döntés volt, részben térdproblémái, részben az elsősorban Luca Toni és Miroslav Klose jelentette nagy konkurencia miatt
nem tudta megvetni a lábát a csapatban.
Közel sem volt olyan gólerős, mint Kölnben, igaz, alig játszott végig mérkőzést. 2009 januárjában visszatért a Kölnhöz. A bajoroknál 106 hivatalos mérkőzésen csupán 26 gólt szerzett, előtte a „kecskés” klubban 85/51 volt a mérlege, igaz, részben a Bundesliga 2-ben.
2012-ig tartott második kölni korszaka (96/35), az elmúlt fél évtizedet pedig külföldön, légiósként töltötte. Előbb az Arsenal (2012–2014, 82/31), majd kölcsönben az Inter (2015 tavasz, 18/1), aztán a török Galatasaray (2015, 63/31) tagja volt, az idény végén pedig majd Japánba, a Vissel Kobéhoz igazol. Kupaspecialista: Németországban, Angliában és Törökországban is elnyerte csapatával az országos kupát. Bajnoki címet csak a Bayernnel szerzett az élvonalban.
A válogatott tagjaként – ahogy 2004 óta minden nagy tornán – szerepet kapott a 2008-as és a 2012-es és a 2016-os Eb-, a 2010-es és a 2014-es világbajnokságon.
- Négy Eb- és három vb-n játszott összesen,
- világbajnok,
- kétszeres vb-bronzérmes,
- Eb-ezüstérmes,
- kétszeres Eb-elődöntős volt.
Hét nagy tornája közül csak az elsőn, 2004-ben nem jutott a német válogatottal legalább a legjobb négyig.