Amikor bejelentetted, hogy a gyári Hondánál folytatod, elhangzott egy olyan ígéret, hogy Zengő Zoltán csapatát is figyelemmel követed, és tanácsokkal látod el a két fiatal versenyzőt, Ficza Ferit és Nagy Dánielt. Megvalósult ez? Volt erre időd a gyári csapat feladatai mellett?
Valamennyi időm volt. Versenyhétvégéken is előfordult, hogy átmentem, segítettem a srácoknak. De azt is látom azért, hogy kevesebbet tudtam nekik segíteni, mint szerettem volna. Előfordult sok olyan eset, amikor itthon összeültünk, átbeszéltük, hol látok lehetőséget a számukra, hogy javuljanak. Volt olyan versenyhétvége is, amikor szóltak, mert úgy érezték, hogy nem találják az egyensúlyt az autóval, nem igazán boldogulnak a pályán. Ilyenkor átmentem, és 20-30 percben igyekeztem segíteni nekik.
Ugyanakkor azt is éreztem, hogy valamennyire szeretnének maguk túljutni bizonyos problémákon. Aminek azért örültem is, mert úgy fejlődik az ember, ha saját maga ugorja meg ezeket a léceket. Amikor ezt észrevettem, próbáltam rájuk hagyni bizonyos döntéseket.
Látszik, hogy milyen ügyesen és milyen jól fejlődtek. Azt gondolom, hogy mindenképpen ott lesznek jövőre a stabil pontszerzők között. Ezt arra alapozva mondom, hogy ha pusztán a köridőben mutatott előrelépést nézzük, akkor abszolút látható a fejlődés.
Zengő Zoli értékelte az évedet? Azt többször láttuk, hogy ment oda gratulálni, az elsők között volt, aki megveregette a válladat, ha valami nagyon jó eredményt értél el. Beszéltetek arról, hogy ő mit szól ahhoz, amit te a gyári csapatnál teljesítesz?
Hétvégéken sokat találkoztunk, és valóban mindig jött oda Zoli. Gratulált, amikor összejött például Japánban a futamgyőzelem, vagy épp vigasztalt, amikor a Hungaroringen a meghibásodás volt. De külön nem ültünk le, és nem értékeltük egymást. Szerintem még az is hátra van, hogy ezt megbeszéljük, de erre is sort fogunk keríteni.