"Phelps nem az emberek bajnoka - Cseh László alázatos"

InfoRádió
2016. május 15. 14:55
Az aranyért küzdenek Rio de Janieróban, de barátok. A dél-afrikai Chad le Clos és a magyar úszósport egyik legjobbja, Cseh László már összecsapott egymással Kazanyban, ahol 100-on le Clos, 200-on pedig Cseh László nyert. Az InfoRádiónak mindkét sportoló interjút adott, először az olimpiai bajnokkal készült beszélgetés szerkesztett változatát olvashatják.

Hazájában szupersztárnak számít. Mennyire változott meg az élete a londoni siker, majd egy évvel később a 200 és 100 pillangón aratott vb-győzelem után?

Nagyon boldoggá tesz, hogy ennyien támogatnak itthon, ez nagy kiváltság. Úgy érzem, miután megvertem Michael Phelpst, valóban szupersztár lettem itt és az egész világon is. Óriási megtiszteltetés, hogy ebben a helyzetben lehetek, ahol most tartok, és mindent megteszek azért, hogy fejlődjek Rióig. Boldog vagyok, hogy ilyen az életem.

Máris említette Michael Phelpst… Három éve, amikor kérdeztem róla, azt mondta, hogy hihetetlenül felnéz rá. Ahogy hallani lehet, ez mostanra változott.

Tisztelem Michaelt, egyszerűen csak… Én másmilyen ember vagyok, mint ő. Rám egy másfajta bajnokként fognak emlékezni. Ő marad minden idők legeredményesebb úszója, de nem az emberek bajnoka lesz. Én hiszek abban, hogy én az emberekért vagyok. A rajongóimért, a szurkolóimért úszok. Michael? Róla most csak annyit mondanék, hogy sok jót hozott a sportágnak, és várom, hogy megint ellene versenyezhessek.

Azt mondják, aki egyszer bajnok lesz, az már többé nem választás, hogy példakép is lesz-e, fel fognak rá nézni...

Nézze, ha valaki olyat keres, aki valóban inspiráló, akkor figyeljen Cseh Lászlóra, ő igazán nagy bajnok. Ő is az emberekért van, nagyon alázatos. Nagyszerű ember. Nagyon tisztelem Lacit, rengeteget tett a sportért, és mégsem ismerik el annyira, amennyire megérdemelné. Többet tett annál, mint ahogyan az emberek emlékeznek rá. Nem örülök neki, hogy Kazanyban 200-on megvert, de ha már valaki megver, akkor az ő legyen. 

Inkább, mint Phelps...

Igen, mindenképp. Nem idén, persze! Idén övé lehet mögöttem az ezüst, Michaelé meg a bronz.

Hogy tart a felkészülése, elégedett azzal, ahogy az országos bajnokságon úszott?

Igen, nagyon. Gyorsabb vagyok annál, mint amire számítottam, főleg így, hogy még csak meg sem borotválkoztunk… Mindig nagy a nyomás rajtunk az olimpiai válogatón, sok szurkoló jön ki, magasak az elvárások… Elégedett vagyok, mást nem mondhatok.

Mennyivel lett érettebb a gondolkodása, az edzéshez való hozzáállása az elmúlt négy év alatt?

2012 után nem volt igazán jó. Hiányzott a motiváció, fejben nem voltam igazán ott. Amikor tavaly kikaptam Lászlótól, végre megértettem, hogy kétszer olyan keményen kell dolgoznom. Tavaly óta mennek igazán az edzések, és folyamatosan döntögetem az egyéni legjobbjaimat. László éhessé tett a sikerre. Boldog vagyok nagyon, ott, ahol most vagyok. Fejben sokkal összeszedettebb lettem. Az elmúlt két évben sokkal inkább celeb voltam, mint sportoló. Most elsősorban sportoló vagyok, és csak utána sztár. 

Ez pedig elég fontos az olimpiára is...

Természetesen. Minden, ami történt velem, okkal történt, hiszek benne, hogy Rióban hódítani fogok. 

Arról is álmodott korábban, hogy triplázik a világbajnokságon: megnyeri az 50, a 100 és a 200 pillangót is egy vb-n. Ez a terv hogy áll? Nem tudott abból motivációt meríteni, hogy ilyen különleges dolgot érjen el? Mert az tisztán látszik, hogy erre tör.

Talán mégsem igazán motivációs gond volt, egyszerűen csak nem találtam az utat, nem igazán voltam önmagam… Elégedett voltam azzal, hogy középszerű vagyok, hogy épp elegendő vagyok ahhoz, hogy győzzek. Nem voltam nagyszerű. Londonban nagyszerű voltam. London után is győztem, de nem úgy győztem, ahogyan győzhettem volna. Érti, amit mondok… Amikor tavaly kikaptam, rájöttem, hogy 2013 után nem voltam elég koncentrált. De ha egyszer úgy kapsz ki, ahogy sosem gondoltad volna?! Természetesen nem hittem volna, hogy László megverhet. De aznap ő volt a jobb, sokkal, és egész héten ő volt az erősebb sportoló. Tisztelem, de le akarom győzni Rióban.

Cameron van der Burgh korábban említette, hogy Ön magyar módszerekkel is edz.

Igen, rengeteget tanultunk Lacitól és Verrasztó Dávidtól is, ők sokat edzettek itt, amikor még nagyon fiatal voltam. 2-3 heteket készültünk együtt mindig, amikor Dél-Afrikába jöttek. Sok ciklust végzünk mi is, amelyeket a 400 vegyeshez használnak, ezeket Lászlótól vettük át. Jó tanulni mindenkitől, én nagyon nyitott vagyok. Úgy gondolom, hogy amint egy versenyző azt kezdi hinni, hogy az ő módszere a legjobb, el is kezd lelassulni. Ezért vagyok nyitott.

Mennyiben más ez, mint ahogy általában a dél-afrikaiak készülnek? 

Nagyon nehéz, mert a magyaros edzések nagyon intenzívek. Szerintem mi sebességben különbözünk ettől. Én úgy érzem, edzésen gyorsabb vagyok, mint bárki Magyarországról, de amikor állóképességről van szó, 800 méterekről, akkor le tudnak győzni. De gyorsaságban az én csapatom más szinten áll. 

Cameron arról is beszélt, hogy mentálisan borzasztóan nehéz a magyar stílusú edzés. Miért? 

A magyar úszásra jellemző mentalitás olyan, hogy ha van 100 úszónk, akkor gyilkoljunk meg 99-et, és az az egy, aki talpon marad, bajnok lesz. Ilyen a hozzáállás, és mi ezt félig átvettük. Nagyon keményen edzettem egész életemben, sokszor meggyilkoltak engem is. Úgy edzek, mint egy magyar. Ha megnézzük, hogyan úszok, ha nem dél-afrikai lennék, akkor biztosan magyar. Pillangó, vegyes, gyors…

És hogyan tudja ezt fejben elviselni? Úgy tudom, a hazai riválisok nem nagyon bírják…

Egyszerűen csak szeretek győzni. Nem igazán szeretek edzeni, de győzni, azt nagyon. Szeretek ott állni a dobogón, és hallani, hogy az én nevem mellett hangzik el az egyes szám. Ez motivál. Nézze, idejönnek az emberek, és mondják, hogy jaj, ők mennyire szeretnek edzeni. Én nem igazán. Én szeretnék lenni a legjobb, ez a kiindulópont. Ilyen egyszerű. Nem az ezüstöt akarom, attól nem leszek boldog. 

Mire gondol, mielőtt beugrik a vízbe a versenyen? 

Nem gondolkozom sokat. Az ellenfeleim járnak a fejemben, és az, hogy hogyan fogom őket legyőzni. Nem gondolkodom semmilyen taktikán. Nem taktika szerint úszok, hanem úgy, hogy győzzek. Nincs konkrét tervem. Ha versenyzek, akkor csak menni akarok az adott úszóval, és előtte érni el a falat. Nincs igazi nagy stratégia, csak belevágok a futamba, fejest ugrok és több változatra is nyitott vagyok – van A, B, C, D, E lehetőség is. Nem csak egy, van vagy öt, így ha valami történik, fel vagyok rá készülve. Ha az arany a cél, akkor mindenre fel kell készülni, ami jöhet. 

Sokan csak úgy mennek, mint a robot – ahogyan betanulták. Nem nehéz még agyalni is a futam alatt, hogy most épp melyik tervet kell előhúzni?

Néha. De már évek óta ezt csináljuk, így már fel van rá készülve az ember. 

Biczó Bencével is jóban van, neki mostanában nem megy túl jól, itthon Cseh László és Kenderesi Tamás is előtte jár. Milyen tanácsot adna neki? 

Nagyon jó barátom, őt is tisztelem, 2011-ben megnyerte előttem az ifjúsági olimpiát, az ezüst lett az enyém mögötte. Nagyszerű rivális, szerintem csak rá kell találnia a saját útjára, fejben rendbe raknia saját magát. A legjobbakat kívánom neki, remélem, bekerül a válogatottba. Sok benne a lehetőség, nagyon erős versenyző. 

Ha összehasonlítjuk a magyar és a dél-afrikai nemzeti bajnokság eredményeit, Cseh László bizony mindkét távon jobbat úszott Önnél...

Én boldog vagyok az eredményemmel. László, ahogy már mondtam, nagy bajnok. De majd meglátjuk, augusztusra ki fog győzni.

És Rio utánra talál még motivációt?

Igen, a karrieremnek nem lesz vége Rióval, visszajövök majd, és a szezon végén szeretném megnyerni a rövidpályás világbajnokságot is. Ott leszek jövőre a világbajnokságon is Budapesten, és azt is megpróbálom megnyerni, szóval nem úgy tekintek Rióra, hogy az a minden. Lehet, hogy veszítek. Lehet, hogy három ezüsttel, három bronzzal vagy három negyedik hellyel térek haza. László, Phelps és a szingapúri Schooling is nyerhet, a sportban megtörténhet. Azért kell hálásnak lennem, amim van, és arra kell koncentrálnom, amit elérhetek. Úgyhogy tudom, hogy győzhetek, magabiztos vagyok, nagyon sokat edzettem, és én leszek a legerősebb úszó az arénában.

Még a londoni olimpia után jelent meg egy könyve, „Hihetetlen” címmel, és tervezett annak egy második részt is. Azzal hogy áll? 

Nem volt túl jó az időzítés, de a gyerekeknek szólt. Így szerettem volna megköszönni nekik, hogy ott lehetek, ahol vagyok. Hiszen végső soron, támogatás nélkül, a szurkolókkal teli aréna nélkül ki vagyok én? Csak egy tehetség, aki keményen dolgozik. Semmi különös. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ilyen sokan mellettem állnak.

Jön a tervezett második könyv a riói olimpia után? 

Talán, azon múlik, hogy milyen jól megy majd, tudja…

De a hibákból is tud tanulni, nem?

Természetesen, de az én fejemen ez nem fut át. A kudarc szó nincs kódolva az agyamban. Csak a siker van ott, a kudarc nem nekem van kitalálva.

Hatalmas a lelkesedés a rajongók részéről, sokat szerepelt a médiában, fellépett televíziós showműsorokban, tudom, még nemzeti érdemérmét is kapott... Mindezek dacára hogyan tudott ilyen alázatos maradni?

Nagyszerű családom van, nagyon jók hozzám. És ott van az édesapám, elhiheti, ő helyrerakna. Nincs szükség nagyjelenetekre, hiszen ahogy mondom: nem sok különbség van mondjuk köztem és ön között sem. Úgy gondolom, hogy ha egyszer egy sportoló elszáll magától, akkor fog lecsúszni. Ezért tud Laci is ennyire jó maradni olyan sokáig. Mert alázatos.

Lehet még egy bónusz kérdésem a végére? Úgy hallottam, van egy lova és három csirkéje otthon...

Nem nagyon tartunk háziállatokat, de van egy versenylovam, ő az én kisbabám, és igen, van három csirkénk is, mert az édesapám szegény körülmények között nőtt fel, csirkéik voltak, így nekünk is, amikor felnőttünk. Sosem volt kutyánk, vagy macskánk, csak a nagynénénktől kaptunk három csirkét. Nagyon menők!