Ha már a világranglistánál tartunk - mint közismert, a magyar válogatott azon története legjobb helyezését elérve huszadik -, érdemes megjegyezni, hogy a mi csoportunk az egyik legerősebb ennek alapján, tekintve, hogy két csapat (Portugália 7., Ausztria 10.) az első tízben, a harmadik az első húszban (Magyarország, 20.) található. A négyesek közül - nyilván a négy válogatott FIFA-ranglistás helyezését összeadva a legkisebb szám a listavezető - ebben a tekintetben (is) a D-csoport (Spanyolország, Csehország, Törökország, Horvátország) a legerősebb 68 "ponttal", a második pedig a miénk, 73 ponttal. Csak utána jön a B (Anglia, Oroszország, Wales, Szlovákia, 76), az E (Belgium, Olaszország, Írország, Svédország, 82), a tétmérkőzéseket az elmúlt másfél évben nem játszó házigazdák rossz helyezése miatt csalóka A (Franciaország, Románia, Albánia, Svájc, 91), s végül az egyébként nagyon erősnek és kiegyensúlyozottnak tűnő C (Németország, Ukrajna, Lengyelország, Észak-Írország, 97).
A mi csoportunk legerősebb csapata a portugál válogatott, amely ugyan az első mérkőzését elveszítette a selejtezőkben (méghozzá hazai pályán, Aveiróban) az albánok ellen, de aztán csak nyert. Az ország futballja az elmúlt húsz évben európai nagyhatalommá vált. 1996 előtt csak két vb-re (1966, 1986) és egy Eb-re (1984) jutott el, azóta ellenben, az angliai tornával kezdődően minden kontinensbajnokságon részt vett. Sőt: noha nyerni nem tudott, a legutóbbi négy Eb-ből háromszor is elődöntős volt, 2004-ben, hazai pályán döntőt játszott, 2000-ben és 2012-ben csak drámai körülmények között bukta el a végjátékba jutást. Nekik a 2008-as hetedik hely (negyeddöntős szereplés) mélypontot jelentett... A kétezres években minden világbajnokságon részt vettek, legjobb helyezésük a németországi negyedik hely.
A magyar válogatott korábban még soha nem győzte le a portugálokat, világversenyen egyszer, 1966-ban találkoztunk, akkor ők nyertek. Selejtező mérkőzésen 2009 őszén találkoztunk velük (kétszer is), nem volt esélyünk. A portugálok az egyetlen ötös csoportból, az ugyancsak továbbjutott albánokat, valamint a dánokat, a szerbeket és az örményeket megelőzve, mindössze öt kapott góllal jutott ki Franciaországba. A szövetségi kapitányuk, a korábban hosszú éveken keresztül Görögországban dolgozó Fernando Santos a tavalyi Mundialon a nyolcaddöntőig vezette a görög csapatot. A portugál válogatott első számú csillaga a 2014-ben (is) a világ legjobb futballistájának választott Cristiano Ronaldo. Az Eb-selejtezők 11 portugál góljából ötöt ő szerzett. Mellette elsősorban Pepe, Nani és João Moutinho emelhető ki.
A portugál válogatott kicsit hasonlít a magyar válogatottra abban a tekintetben, hogy "minimalista" programmal haladt előre az elmúlt időszakban. 2014 júniusával, a Ghána ellen a kiesés ellenére megnyert vb-mérkőzéssel kezdődően 16 mérkőzést játszott, s ezek közül csak két barátságos meccs, a Zöld-foki-szigetek elleni meglepő hazai 0-2, s a néhány héttel ezelőtti, a luxemburgiak elleni 2-0 végződött egygólosnál nagyobb különbséggel. A brazíliai vb óta lejátszott 15 mérkőzésük mérlege 10 győzelem és 5 vereség, legyőzték, például az argentinokat és az olaszokat, de kétszer kikaptak a franciáktól. Érdekes, hogy a vb óta nem játszottak döntetlent, ott 2-2-re végeztek az amerikaiakkal. Az osztrák válogatott az elmúlt időszakban hihetetlen sokat fejlődött. Messze már az az idő, amikor éppen csak nem fértek be az első húszba (1998 környékén). Az utóbbi évek záróhelyezése jól mutatja a modern idők fejlődését: 2011-ben 70., 2012-ben ugyancsak 70., 2013-ban 46., 2014-ben 23., 2015-ben 10. helyen zárt. A szövetségük az elmúlt években, részben a 2008-as hazai Eb-rendezésen felbuzdulva kiváló utánpótlás-programba kezdett, ennek is az eredménye a nagy felfutás. A válogatott kiválóan szerepelt az Eb-selejtezőkön, egyébként a mostani az első alkalom, hogy túljutott a kvalifikációs sorozatban a kontinensbajnokságon.
Tíz mérkőzéséből kilencet megnyert, csak egyen játszott döntetlent, az oroszokat, a svédeket, a montenegróiakat, valamint a liechtensteinieket és a moldovaiakat megelőzve jutott ki az Euro 2016-ra. A napokban Ausztriában kiadott, Euro 2016 in Frankreich című könyvben a szerkesztők, nem meglepő módon, David Alabát, a Bayern München balhátvédjét, aki egykori ígéretes rapsztárból világklasszis lett, valamint Marc Jankót ("25 gól 50 válogatott meccsen"), Marko Arnautovicot ("Rossz fiúból húzóember"), Zlatko Junuzovicot ("Játékmester és pontrúgás-specialista") és Robert Almert emelte ki.
A többiek közül Sebastian Prödl a Watford, a csapatkapitány Christian Fuchs a Leicester City tagja. A novemberi, Svájc elleni találkozójukon ismét kerettag volt a 40-szeres válogatott, szombathelyi születésű Garics György, aki immár a Darmstadt játékosa. Érdekes, hogy svájci edző a kapitányuk, Marcel Koller, aki 2011 óta vezeti a válogatottjukat. A magyar játékosok közül legutóbb Gulácsi Péter játszott az osztrák élvonalban, két bajnoki címet is nyert a Red Bull Salzburggal. Mostani lipcsei klubtársai közül Marcel Sabitzer és Stefan Ilsanker is kerettag. A novemberi, svájciak elleni barátságos mérkőzésre meghívott játékosok közül csak négyen voltak hazai klub játékosai, közül Martin Hinteregger ért már el a tizedik válogatottságáig.
A magyar válogatott 1902. október 12-vel kezdődően, 136 mérkőzést vívott az osztrákokkal, de a legutóbbit 2006. augusztus 16-án. Nagy tornán mindössze egyszer, 1934-ben, Olaszországban találkoztunk. A legutóbbi húsz évben nem kaptunk ki tőlük. Király Gábor, a magyar válogatott rekordere az osztrákok ellen mutatkozott be 1998 márciusában a válogatottban, most pedig ugyancsak az osztrákok ellen debütálhat egy nagy tornán. Az izlandi válogatott 36. a világranglistán, legutóbb 2011-ben játszott ellene a magyar csapat, akkor 4-0-ra nyertünk. Szövetségi kapitánya a svéd Lars Lagerbäck, aki a kétezres években hazája válogatottját vezette a magyarok ellen. Segítője az izlandi Heimir Hallgrimsson, aki a torna után átveszi majd az izlandi csapatot. Az északiak kiválóan szerepeltek az ősz derekáig az Eb-selejtezőkön, kétszer megverték a hollandokat, legyőzték otthon a cseheket, de az Oranje elleni, a továbbjutást hozó szeptemberi amszterdami 1-0 óta öt mérkőzésen nyeretlenek maradtak. (A kazahok, a lettek, a törökök, a lengyelek és a szlovákok ellen.) A válogatottjuk kulcsemberei ötvennél is több mérkőzést számlálnak a nemzeti csapatban, legjobbjaik Birkir Saevarsson (Hammarby), Ragnar Sigurdsson (Krasznodar) és Aron Gunnarsson (Cardiff City). Legjobb csatáruk Kolbeinn Sigtorsson, a Nantes támadója.