A The New York Times internetes kiadása látványos animációban foglalta össze a 100 méteres férfi gyorsúszás fejlődéstörténetét, különleges kitekintéssel a döntők során érmet nyert úszók eredményeire - írja a waterpolo.hu.
Tekintettel arra, hogy az első újkori olimpián győztes Hajós Alfrédtól indul az összehasonlítás, érdekes számunkra a történet. Első olimpiai bajnokunk 1 perc 22 másodperc alatt teljesítette a távot Athénban - a 2012-es londoni győztes Nathan Adriannek mindehhez 47,52 másodperc kellett.
Az animáció is döbbenetesen érzékelteti a fejlődési görbét. Más kérdés, és ezt az összeállítás is pontosan jelzi, Hajós Alfréd nem medencében, hanem a Földközi-tenger egy védett öblében úszott. Azt is igyekeznek megmutatni nekünk, hogy hány méter hátrányban végzett volna a londoni olimpián, ha medencében is ennyit tud.
A sokak által csak a Tarzanból ismert, magyar származású Johnny Weissmüller 1924-ben amerikai színekben törte át az 1 perces álomhatárt, 1956-tól 1988-ig pedig minden olimpián megdőlt az ötkarikás rekord - derül ki az összeállításból, amely eljátszik a gondolattal, hogy ilyen ütemű fejlődés mellett körülbelül 2024-ben 45 másodperc alatt lehet az olimpiai győztes idő, ami 5 virtuális méter előny a londoni győztessel szemben.
Hozzávetőleg ilyen ütemben gyorsultak a pólósok is a vízben az elmúlt 119 évben, avagy az akkori és a mai játék között nem csupán a szabályok jelentik a különbséget.