A találkozó esélyei kapcsán a legtöbb elemző arra utalt, hogy a tornán eddig mutatott formák alapján - függetlenül attól, hogy a hollandoktól kikaptak - a chileieknek legalább ötven százalék esélyük lenne a brazilokkal szemben. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ötszörös világbajnok otthon játszik, s egy egész ország támogatását tudhatja magáénak. (S talán nem csak egy országét...)
A chileiek az első két mérkőzésükön remekül teljesítettek, az ausztrálok elleni győzelem jó bemelegítés volt, a spanyolok elleni sikerrel pedig meghódították a világot. A hollandok ellen már kevésbé volt sikeres a támadójáték, de egy olyan csapatot, amelyben Alexis Sánchez, Vidal és Vargas is játszik, nem lehet leírni.
A brazilok a horvátok ellen a játékvezető segítségével (is) nyertek, a mexikóiak ellen minden helyzetet kihagytak, de legalább nem kaptak gólt, majd a kameruniak ellen, különösen a második félidőben, végre látványosan is játszottak. Továbbra is igaz rájuk a nagyvilág bírálata: túlságosan is Neymar-függő az aranyzöldek játéka, egyetlen játékostól függ az eredményesség.
A hírek szerint a braziloknál David Luiz kisebb hátfájással bajlódot, de szinte biztosan játszani fog. Ha mégsem, Dante kerül a helyére. A kameruniak ellen kiváló második félidőt produkáló Fernandinho átveszi a középpályán Paulinho helyét a kezdő csapatban is. A chileieknél Vidal felépült, Alexis Sáncheznek izomfáradtsággal kell kínlódnia, mindkettő játszani fog. A középső védő Medelnek ellenben vannak fájdalmai, kétséges a szereplése.
A múlt, a mérleg, a brazilok mellett szól. A csapatuk 95 év alatt 26 mérkőzést vívott a chilei válogatott ellen brazil földön, s még egyszer sem kapott ki. A két válogatott eddig három világbajnoki mérkőzést vívott egymással, 1962-ben, Chilében (!), az elődöntőben 4:2-re, az 1998-as nyolcaddöntőben 4-1-re, a 2010-es nyolcaddöntőben 3-0-ra győzött a seleção brasileira. Érdekes, hogy a 2010-es mérkőzést pontosan ugyanezen a napon, június 28-án játszották Johannesburgban.
Barátságos mérkőzésen legutóbb tavaly novemberben Torontóban találkoztak, akkor is a brazilok győztek, 2-1-re. Ugyanakkor éppen Belo Horizontéban játszott legutóbb egymással a két csapat Brazíliában, 2013 áprilisában 2-2-re végeztek. Vargas, a chileiek csatára a két utolsó fellépésének mindegyikén rúgott gólt a braziloknak.
A két válogatott játékosainak nagy része jó ismerőse egymásnak. Sőt, akadnak klubtársak is: Alexis Sánchez és Daniel Alves, valamint Neymar például az előző idényt együtt töltötték a Barcelonában. A torna után a katalán klub játékosa lesz a chilei kapus, Claudio Bravo is. (Ellenben lehet, hogy Sánchez és Dani Alves távozik.)
Három chilei játékos, Charles Aranguiz (Internacional), Eugenio Mena (Santos) és Jorge Valdivia (Palmeiras) brazil klub tagja. Eduardo Vargas tavaly még a Grémio futballistája volt.
Az El Mercurio című chilei lap idézi a szövetségi kapitányt, Jorge Sampaolit, aki szerint életük mérkőzése következik egy olyan válogatott ellen, amely 1975 óta nem veszített hazai pályán tétmérkőzést.