A magyar úszósport mindössze egy világbajnokságon szerepelt a mostaninál eredményesebben, 1991 elején az ausztráliai Perth-ben öt arany-, két ezüst- és egy bronzérmet nyert. Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás két-két, Rózsa Norbert egy aranyat szerzett, második lett Szabó Tünde és Rózsa, Darnyi pedig 100 pillangón szerzett még egy bronzot is.
Másfél évvel később, a barcelonai olimpián a Széchy Tamás és Kiss László által irányított csapat szinte lemásolta az ötödik kontinensen elért eredményt, sőt egy ezüsttel még többet is szerzett: öt arany-, három ezüst- és egy bronz volt a mérlege. Egerszegi Krisztina három és Darnyi Tamás két elsősége mellett Rózsa Norbert két, Szabó Tünde egy ezüstöt úszott, bronzérmet nyert Czene Attila.
Az úszócsapat minden idők legeredményesebb olimpiai szerepését produkálta, túlszárnyalva még az 1952-es, helsinki hét érmet (benne négy aranyat) is - mégis a játékokat követő napokban már nem az aranyeső, hanem a Zemplényi-ügy uralta a médiát. (Talán ezért is volt félő, hogy idén a Széles-ügy hullámai a médiában elsöprik a sikereket.)
Kiss László szövetségi kapitány az 1992-es barcelonai szereplésre gondolva mondta, hogy számára a katalán város a legkedvesebb külföldi versenyszínhely, s ezen a véleményén még az sem csorbított, hogy a 2003-as barcelonai vb-n arany nélkül maradt a válogatott: négy ezüst és egy bronz volt a mérlege. A kapitány talán tudta, mi reméltük, hogy a mostani szereplés inkább az 1992-es, mintsem a 2003-as szereplést idézi majd.
A magyar úszóválogatott a 2013-as világbajnokságot három arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel zárta, az elsőségek számát tekintve ez minden idők második legjobb vb-szereplése. Talán még ennél is többet mond, hogy az éremtáblázaton Magyarország az Egyesült Államok, Kína, Franciaország és Ausztrália mögött, Dél-Afrikával holtversenyben az ötödik helyen végzett. A tényközlés önmagáért beszél, de azért színezzük: a magyar csapat olyan úszónemezeteket utasított maga mögé, mint a német, az orosz, a japán, a holland, a svéd és a brit.
Megjegyzendő, hogy mindössze az amerikaiak, a kínaiak, az ausztrálok, s Európában egyedüliként a magyarok dicsekedhetnek aranyérmes férfi és női úszóval is a barcelonai világbajnokságon. De nézzük az egyes úszásnemeket, illetve a verseny legnagyobb alakjait! A férfiaknál nyolc ország nyert aranyat, az európaiak közül csak a négyig jutó franciák és a Gyurta Dániel elsőségét ünneplő magyarok. A verseny legeredményesebb férfi úszója Szun Jang volt, aki 400-tól 1500-ig mindhárom hosszútávot megnyerte. Az óriástermetű kínai tavaly Londonban 400-on és 1500-on olimpiai bajnok lett (a közbenső 800 m nem olimpiai szám), okkal nevezhető e távok egyeduralkodójának.
Két egyéni számot nyert a sprintkirály brazil César Cielo Filho (50 gyors, 50 pillangó), a magyarokkal nagyon jó barátságban lévő, tavaly és idén is egy ideig Kelet-Magyarországon edző, dél-afrikai Chad le Clos (100 és 200 pillangó), s az egyik legfényesebb állócsillag, az amerikai Ryan Lochte (200 vegyes, 200 hát).
Már a 2016-os olimpiára gondolva is feltűnő volt: nagyon jók a brazilok, túl azon, hogy remekeltek hossútávúszásban is, a medencében öt érmet nyertek három versenyzőjük révén. (César Cielo mellett Thiago Pereira és Felipe Lima is veteránnak számít, noha utóbbi az élmezőnyben "új fiú". Mindhárman elmúltak már 26 évesek, sőt Lima 28 is.)
Maradva az olimpiánál: a gyorsúszó számokban nem sokat változott az erősorrend London óta. A mostani győztesek közül César Cielo harmadik, James Magnussen (ausztrál) második, Yannick Agnel (francia) és Szun Jang első volt a brit fővárosban rendezett olimpián. Tehát csak londoni érmes állt most a dobogó legfelső fokára.
A legrövidebb hátúszó számban a francia Camille Lacourt nyert. A 100 hát olimpiai bajnoka, a holland származású Matt Grevers (Egyesült Államok) megismételte londoni győzelmét, 200-on a két amerikai Lochte és Tyler Clary éppen úgy dobogóra állt, mint Londonban, csak fordított sorrendben. Most előbbié lett az arany, utóbbi a bronz. Közéjük befért az olimpiai negyedik lengyel Kawecki.
Mellen a két rövidebb távot a dél-afrikai Cameron van der Burgh és az ausztrál Christian Sprenger uralta, mind a ketten nyertek egy aranyat és egy ezüstöt. (Az ötven nem olimpiai szám, Londonban százon a dél-afrikai nyert az ausztrál előtt.) Londonban Gyurta Dániel 59,53-mal lett a legjobb európai 100-on, azzal az idővel most bronzérmes lett volna, ám Barcelonában nem indult, a 200-ra koncentrálva. Mindenesetre jól látszik, ezen a távon is a legszűkebb elitben van.
Kétszázon egyenesen uralkodó: sorozatban a harmadik világbajnoki címét nyerte, Róma és Sanghaj bajnoka Barcelonában is győzött. Mögötte kicsit átrendeződtek az erőviszonyok, a német Koch és a finn Mattsson is nagyon jól úszott, a két brit és a két japán ellenben a vártnál talán gyengébben. Barcelonában a 200 mell volt az egyetlen egyéni szám a férfiaknál, amelyben három európai került a dobogóra.
Pillangón Chad le Clos a világ legjobbja, 100-on és 200-on nyert, igazolva, hogy londoni aranya és ezüstje után megőrizte a trónját. (Tavaly 100-on Phelps verte meg, 200-on ő győzte le az úszókirályt.) Százon különösen szoros az élmezőny, Cseh László ezüstje nagyon kellemes meglepetést okozott. A magyar úszósport állócsillaga 2003 óta minden évben szerzett világversenyen érmet, a mostani a hetedik vb-ezüstje volt olimpián vagy nagymedencés világbajnokságon.
Vegyesen Lochte (200) és a japán Szeto Daija (400) nyertek, előbbi cseppet sem, utóbbit kicsit meglepetés. Először fordult elő olimpián vagy világbajnokságon, hogy a két számból egyikben se legyen európai dobogós. Ezúttal Cseh László 200-on ötödik, Verrasztó Dávid 400-on hatodik lett.
A váltókban két francia és egy amerikai aranyérem született, a 4x100-as vegyes váltóban (ahol a magyar csapat a döntőbe jutott, s végül hetedik lett) az első helyen célba ért amerikaiakat kizárták.