Soria keményen bírálta a többi hegymászót. Azt mondta: "Sokan vannak, akik azzal kérkednek, hogy ők nem használnak oxigént, közben meg nem fizetnek a serpáknak, akik rögzítik a köteleket. Aztán meg úgy adják el magukat, hogy serpák nélkül másztak."
Soria elmondta: az alaptáborban megegyeztek, hogy mindenki rögzít majd köteleket, de végül elmondása szerint rajtuk kívül senki nem csinált semmit. A koreaiak például azt ígérték, hogy az egyik serpájuk ezen fog dolgozni, de nem történt semmi - fogalmazott a spanyol hegymászó.
Carlos Soria hozzátette: ő maga túl veszélyesnek ítélte meg a mászást, mert elfogytak a kötelei, így néhány száz méterrel a csúcs előtt visszafordult. Carlos Soria szerint akik a folytatás mellett döntöttek, azt mondták neki, hogy a csúcs 2-3 óra alatt elérhető, ám ő hosszabb idővel számolt, ezért elindult visszafelé. Azoknak, akik felértek, végül 5 órájukba telt a csúcs meghódítása. A 11 hegymászóból öten nem tértek vissza - köztük a két magyar sem.
Soria azt mondta: mindenkit ott ért baleset vagy ott fáradt el a csúcs alatt, ameddig már nem értek el a fix kötelek.
Arra a kérdésre, hogy miként értékeli a történteket, a 74 éves hegymászó a következőket mondta: "Sok olyan ember jön ide, akinek nincs hegymászólelke, akik más okokból jönnek, a sikert, a feltűnést keresik. Nagyon különböző emberek is vannak, nem csak a hegymászásról szól a dolog."
Carlos Soria így folytatta: "Ez nem az Everest, hogy mindent elintézzenek helyetted. Fel kell mászni sátrakkal és minden felszereléssel, aztán együtt dolgozni az úton. Ehelyett sokan ezt a serpáktól várják el, aztán amikor pénzt kérnek tőlük a munkáért, nem hajlandóak fizetni."
A magyarokat kereső expedícióra Soria azt mondta: "Nem akartak pénzt költeni a serpákra, most meg néhány teljesen kimerültnek ajánlottak pénzt. Van, aki azt hiszi, hogy szegények öszvérek, és nem emberek."
Hozzátette: amikor valaki feljut hétezer akárhány méterre, tudnia kell, hogy egyedül van.