"Borzasztó érzések kavarognak most bennem. Objektíven értékelve: az első félidőben frissességben nem tudtuk felvenni a svédekkel a versenyt. A második játékrészben aztán rendeztük a sorainkat, feljavult a védőjátékunk, sok mindent kipróbáltunk és sok sikeres akciót vezettünk. A végén befújtak egy támadófaultot, ami szerintem nem volt az, és két ziccert kihagytunk, ezért nem sikerült az egyenlítés. Küzdőképességből kiválóra vizsgáztak a fiúk, stratégiailag meccsben voltunk a svédekkel. A bronzmérkőzés nehéz lesz, de egyelőre azzal még nem tudok most foglalkozni" - mondta Mocsai Lajos, akinek a férfi válogatott élén ez már a második elveszített olimpiai elődöntője volt az 1988-as szöuli torna után. A kapitány a női csapat élén 2000-ben, Sydneyben olimpiai finalista volt.
A remeknek mondható, 42 százalékos teljesítményt nyújtó Fazekas Nándor szerint hullámzó volt a csapat játéka: "Több olyan indításgólt kaptunk, ami egyértelműen az összpontosítás hiányára utal. Ilyen a helyzetünk, egyszer fenn, egyszer lenn. Izland ellen fent voltunk, most egy kicsit lejjebb kerültünk. Remélem, a bronzmeccsen megint fent leszünk. A végén sajnos olyan hibáink is voltak, amelyek nem férnek bele egy ilyen szoros mérkőzésbe. Persze, senkit nem lehet hibáztatni, ez csapatjáték."
"Nagyon kemény és agresszív védőfallal találtuk magunkat szembe - értékelt Zubai Szabolcs. - A svédek az első félidőbeli hibáinkat használták ki, utána sajnos már nem értük utol őket. Fájó a vereség, mert nem tudni, lesz-e még egyszer lehetőség pályafutásunk során olimpiai elődöntőben játszani."
"Természetesen nagyon boldog vagyok, hogy mi jutottunk döntőbe - mondta Staffan Olsson, a svédek szövetségi kapitánya. - Kemény meccs volt, a magyarok egy pillanatra sem adták fel, nagyon harcoltak. Egy kicsivel több szerencsénk volt, ez is közrejátszott abban, hogy most mi örülhettünk."