Elhunyt Albert Flórián

InfoRádió / MTI
2011. október 31. 09:37
Elhunyt Albert Flórián, az egyetlen aranylabdás magyar labdarúgó. Hetvenévesen, hétfő hajnalban érte a halál. A Ferencváros legendája, akiről a klub stadionját is elnevezték, 75-ször szerepelt a magyar válogatottban, s 1967-ben lett aranylabdás. A Ferencváros, a Magyar Olimpiai Bizottság és Nemzeti Erőforrás Minisztérium a saját halottjának tekinti Albert Flóriánt.

A Ferencváros legendás labdarúgóját a múlt héten operálták, a jelentések szerint a koszorúérműtét komplikációktól mentesen zajlott le.

Az FTC pénteki közleménye szerint Magyarország egyetlen aranylabdás játékosa - aki csütörtökön esett át a beavatkozáson - köszönetet mondott mindazoknak, akik érdeklődtek állapota felől és jobbulást kívántak neki.

Az FTC vezetése a közleményben újfent tolmácsolta a család kérését, amely szerint a hozzátartozók azt szeretnék, ha senki sem zavarná a 75-szörös válogatott futballistát a felépülésében.

Albert 1959 és 1974 között 351 bajnoki mérkőzésen 256 gólt szerzett a Ferencváros színeiben, a nemzeti csapatban 31-szer volt eredményes, 1967-ben megkapta az Aranylabdát.

Az 1960-ban olimpiai, 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmes Albert Flórián 2004 óta a Nemzet Sportolója.

Szepesi: Azt hittem, száz évig fog élni

Szepesi György, a legendás sportriporter, aki Albert Flórián számos nagy mérkőzését, köztük az 1966-os világbajnokságon játszott magyar-brazilt (3-1) közvetítette, azt MTI-nek azt mondta, lesújtotta a hír.

"Alig egy órája értesültem Flóri haláláról, azóta se nagyon jutok szóhoz. Lesújtott a hír, képtelen vagyok magamhoz térni, annyira mellbe vágott - mondta Szepesi György. - Ha valakiről, hát róla tudtam volna a leginkább elképzelni, hogy száz évig fog élni. Szeptemberben lett hetvenéves, és teljesen jól volt, én egészségesnek láttam, eszembe nem jutott volna, hogy rövidesen éppen ő fog elmenni közülünk. Felfoghatatlan, mert semmi előjele nem volt e tragédiának, s a múltheti operáció után is úgy állt a helyzet, hogy jól van, sikeres műtéten jutott túl..."

Mészöly: A legjobb barátomat veszítettem el

Albert Flórián halálhíre letaglózta Mészöly Kálmánt, korábbi szövetségi kapitányt, aki hosszú éveken át együtt futballozott a válogatottban a Császárral.

"A legjobb barátomat és a legnagyobb ellenfelemet veszítettem el. Farkas Jancsival is hatalmas cimborák voltak, a lehető legnagyobb király volt - nyilatkozta Mészöly, aki a nemzeti csapatban együtt játszott Alberttel két világbajnokságon is, ugyanakkor ádáz csatákat vívtak a Ferencváros-Vasas összecsapásokon. - Teljesen letaglózott a hír, még most sem hiszem el, a műtétje után még azt mondták minden rendben van. Soha semmi baja nem volt, most meg ilyen hirtelen..."

Vitray Tamás: Egyedi és egyszeri csoda

Vitray Tamás, a legendás televíziós sportriporter, aki Albert Flórián több emlékezetes mérkőzését közvetítette, azt MTI-nek azt mondta, "borzasztó és felfoghatatlan" a tragédia.

"Egy sportkönyvet lektorálok és valamit ellenőrizendő, éppen ma, kora reggel kihalásztam kazettáim közül az angliai világbajnokság magyar-braziljának felvételét. Csak egy-két adatra volt szükségem, de ott felejtkeztem a komputer előtt, és ki tudja, hányadszor végignéztem. Farkasért, Benéért, és mindenek felett Albert Flóriért. Jobb játékot irányító középpályástól, mint amilyet ő azon a napon nyújtott, aligha láttam. Hozzá foghatót is keveset. Ritka gyönyörűség volt sokadszorra is. Amikor kivettem a lemezt, nyomában a képernyőn a sárga Hírkereső jelent meg. +Meghalt Albert Flórián!+ Nem is értettem azonnal, hogy került ez a mondat ide. Borzasztó és felfoghatatlan. Amint ő maga pótolhatatlan. Egyedi és egyszeri csodája volt ennek a gyönyörűséges játéknak. Miért sietett?!"

Rákosi Gyula: Mintha testvérek lettünk volna


Albert Flórián halála miatt hatalmas űrt érez magában Rákosi Gyula, a barát és csapattárs.

"Csaknem hat évtizedet húztunk le együtt a Fradiban Flórival, büszke vagyok a vele való barátságra, mintha testvérek lettünk volna, úgy éltünk - mondta az FTC egykori sokszoros válogatott játékosa az MTI-nek. - Majdnem együtt kerültünk fel a nagycsapathoz, öröm volt vele együtt futballozni. Szombaton még benn voltam nála a kórházban, jól elbeszélgettünk, jókedvű volt, ma készültem hozzá újra, nem tudom, mi történhetett, a fia reggel hívott a szörnyű hírrel. Mélyen elszomorított, kóválygok, nem vagyok magamnál, nem találom a helyemet."