Az Inter túlélt mindent, és ez döntőt ér - videók

Infostart
2010. május 19. 19:00
José Mourinho második csapatát vezette döntőbe a Bajnokok Ligájában, az Inter 38 év után szerepelhet ismét a kupasorozat fináléjában. A kék-feketék ősszel még bukdácsoltak, de tavasszal a címvédő Barcelonát és a Chelsea-t is magabiztosan ejtették ki, így jutottak el Madridig. A május 22-i finálét felvezető sorozatunk negyedik részében az olasz döntőbe vezető útját elevenítjük fel.

A Bayern Münchenhez hasonlóan a szombati BL-döntő másik résztvevője, az Inter is nagy nehézségek árán jutott tovább csoportjából. A kék-feketék három döntetlennel kezdtek (0-0 a Barcelona, 1-1 a Rubin Kazany, 2-2 a Dinamo Kijev ellen), majd november 4-én kulcsfontosságú sikert arattak az ukrán fővárosban. A Dinamo ellen az utolsó percekben fordítottak két szerencsés találattal, Diego Milito és Wesley Sneijder góljával.


Barcelonában simán, 2-0-ra kapott ki a Mourinho-együttes, ám később kiderült, hogy ebből az összecsapásból sokat tanult a milánói alakulat, amit aztán az elődöntőben tudott hasznosítani. Az utolsó forduló előtt 6 ponttal állt az Inter, és a szintén 6 pontos orosz bajnokot fogadta. A sorsdöntő találkozón nem remegett meg a hazaiak lába, és végül Eto'o és Balotelli találatával diadalmaskodtak.



A nyolcaddöntőben Mourinho korábbi együttesét, a Chelsea-t kapta az Inter, és végül oda-vissza győzve búcsúztatta a londoni csapatot. Milánóban egy gyors Milito-gól után ugyan a Kékek többet veszélyeztettek, és végül egyenlíteni tudtak, de Cambiasso kapáslövésével 2-1-re nyert az olasz bajnok.



A visszavágó a portugál sztáredző visszatérése miatt volt érdekes, a Stamford Bridge-en szívélyesen fogadták a Különleges edzőt. Mourinho ugyanakkor nem nosztalgiázott, hanem taktikázott - kiválóan, mint kiderült. Az Inter tökéletesen védekezett és veszélyes kontrákat vezetett az egyre idegesebbé váló Ancelotti-alakulat ellen, és végül Eto'o góljával győzni tudott.



Következett a CSZKA Moszkva, ám az orosz együttes nem jelentett akadályt az Internek. Az olasz együttes mindkétszer 1-0-ra győzött, a találatok a két nyári szerzemény, Diego Milito és Wesley Sneijder szerezte. Ezzel 2003 után került újra a négy közé a milánói együttes.

Az elődöntőben a címvédő Barcelona ellen bizonyította be José Mourinho, hogy mennyire tanulékony és taktikai repertoárja milyen sokszínű. Hazai pályán nehezen találta a ritmust az Inter, Pedro góljával a katalánok kerültek előnybe, de aztán szinte tökéletes játékot nyújtva fordított az olasz együttes. Egy kijátszott helyzetből Sneijder egyenlített, majd a szünet után két gyors akcióból Maicon és Milito volt eredményes. A hajrában a Barcelona beszorította a hazaiakat, de nem tudták feltörni az Inter-reteszt.



A visszavágón nem túl látványos, de kétségtelenül eredményes, főként a védekezésre koncentráló taktikával lépett pályára az Inter. A milánói csapat játéka még defenzívebbé vált, miután Thiago Mottát kiállították, a gárda többször is kapujától 30 méterre védekezett, lezárva a területet a barcelonaiak kreatív játékosai előtt. A Lúcio vezette védelem ismét hatalmas lelkesedéssel és koncentráltsággal játszott, tökéletesen lefékezték Messiéket. A hajrában ugyan Piqué gólt szerzett, de a Barcelona nem tudott újabb találatot begyötörni, így a címvédő búcsúzott, az Inter pedig 1972 után első döntőjére készülhet.



A kék-feketéknél Julio Cesar, Javier Zanetti, Maicon, Samuel Eto'o és Walter Samuel játszotta valamennyi találkozón, Lúcio, Esteban Cambiasso és Dejan Sztankovics egyszer hiányzott.