Nehéz egy dolgot kiemelni 2009-ből, mert nagyon sok boldogságban volt az idei évben is részem. Ha választanom kellene, akkor talán a világbajnokság utolsó két napját emelném ki: alig vártuk már, hogy a döntőkben rajthoz állhassunk. Éreztem, hogy nagyon jó formában vagyunk, és meg akartuk mutatni a világnak: mi vagyunk a legjobbak. Négy olimpiai számban sikerült nyernünk, emellett két világbajnoki döntőben sikerült győzni. Ez egy csodálatos eredmény. Azt kívánom, hogy soha ennél rosszabb évünk ne legyen.
Volt probléma is az év során, hiszen lábsérülés hátráltatta. Hogy van most?
Õsszel, már a szezon után történt ez a sérülés: meghúzódtak a bokaszalagok, ezért három hétig gipszben kellett lennie a lábamnak. Nem mondom, hogy tökéletesen meggyógyult, de a hétköznapokban már nem érzem a fájdalmat, az edzéseken viszont még igen. A gyógyulási idő legalább fél év, de bízom abban, hogy ez lerövidül, és pár hónap múlva úgy fogok futni, mint régen. Most még zavar, hogy nem tudok 100 százalékos munkát végezni.
Mennyt tett hozzá az eredményességhez Csipes Ferenc, aki egy éve irányítja az edzéseit?
Ötven-ötven százalék múlik edzőn és versenyzőn, sőt sok múlik azon is, hogy az ember milyen környezetben edz, milyen csapat van körülötte. Sosem mondtam azt, hogy én egyedül vagyok a sikereimnek a kovácsa, mert ez egy összetett munka - jó csapat, jó edző és egy jó versenyző kell.
Hanganyag: Farkas Dávid