1994. június 22-én John Harkes, az amerikaiak egyik legjobb játékosa lőtte kapura a labdát, amit végül a menteni igyekvő Escobar a kolumbiai kapuba rúgott. Az amerikaiak 2-1-re megnyerték a mérkőzést, Kolumbia kiesett. Harkes megrendültem mondta a halálhírt hallva: "Sírni lenne kedvem, de azzal semmit sem segítek. Képzeljék el, mekkora örömet jelentett nekem, amikor a lövésemből gól született. Most azt mondom, bárcsak soha ne lőttem volna kapura a labdát. Rettenetes."
Alexi Lalas, az amerikaiak egyik védője (manapság a Los Angeles Galaxy egyik vezetője, korábbi olaszországi profi játékos) a fejét csóválta a riporterek előtt: "Egészen egyszerűen érthetetlen. Valaki az életéért fizetett azért, mert futballozik, azért, mert esetleg hibázik. Eddig azt hittem, a futball játék. Mostantól erről senki sem tud meggyőzni."
Kolumbia közben gyászba borult. Andrés Escobar volt a válogatott egyik legkedvesebb, legszerényebb játékosa. Már a gyilkosság utáni órákban az egész ország médiája csak ezzel foglalkozott. Később a futballista barátnője azt mondta, hallott olyan pletykákat, hogy szerelmének azért kellett meghalnia, mert hibája rengeteg pénzt vett ki egy, a fogadásokra szakosodott bűnbanda zsebéből.
"Köszönjük az öngólodat!"
Szegény fiú (akkor 27 éves, ereje teljében lévő futballista, aki ötvenszer játszott hazája válogatottjában, szerepelt két világbajnokságon, s legfontosabb klubjában, az Atlético Nacionallal a mai Bajnokok Ligájának megfelelő Libertadores kupa győztese lett) az El Indio bárból kilépve be akart szállni a kocsijába, amikor a máskülönben testőrként dolgozó Humberto Muñoz 12 golyót lőtt ki rá. Előtte még rá is ordított: "Köszönjük az öngólodat!" (Humberto Muñozt 1995-ben 43 évnyi börtönbüntetésre ítélték, de 2005 végén már szabadlábon volt.)
Andrés Escobar testét az El Indio bár elől először kórházba, majd a halál megállapítása után a város kosárlabdacsarnokába vitték. A ravatalnál több ezer szurkoló rótta le a kegyeletét, s követelte, a rendőrség minél hamarabb fogja el a gyilkost.
Luis Alfrédo Ramos, Medellin polgármestere bejelentette, a világbajnokságra az akár a legjobb nyolc közé jutásra is eséllyel kiutazott, de a csoportmérkőzéseken elvérző válogatott tagjai mellé testőröket rendeltek. César Gavíria Tujillo, Kolumbia akkori államelnöke értelmetlennek és tragikusnak tartotta a futballista halálát. Kijelentette, hogy a gyilkosság szégyen Kolumbiára, s rossz fényben tünteti fel az országot külföldön.
Valóban: beleértve Magyarországot is, alig akadt olyan része a világnak akkoriban, ahol ne írták volna le: Kolumbiában történik a legtöbb haláleset békeidőben. Egyébként a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, a drogbárók működésének, ha van ilyen, fénykorában, a labdarúgás különösen fertőzött területnek számított. Előfordult, hogy elraboltak játékvezetőket, de olyan is, hogy lelőtték az egyiküket.