A Peking után címet viselő konferencián a Magyar Olimpiai Bizottság ügyvezető igazgatója arról beszélt, hogy a jól szerepelő sportágak kategóriájába az úszás, a vízilabda, a kajak-kenu és a kézilabda tartozik, viszont gyengén teljesített az öttusa, a cselgáncs és az evezés. Molnár Zoltán szerint a kínai fővárosban a legjobb tíz nemzeté lett az aranyak 63 százaléka, és ez kihatott a magyarok teljesítményére is.
A vártnál gyengébb magyar szereplésről a MOB-igazgató azt mondta: a versenyzők rossz mentális felkészítése, túledzettsége, az edzőpartnerek hiánya, a sikertelen formaidőzés, továbbá a korábbi versenyeken elért eredmények túlértékelése mind közrejátszott a kudarcokban.
Gyenesei István sportért felelős önkormányzati miniszter egyetértett Molnár Zoltánnal abban, hogy a pekingi magyar eredményekhez jelentősen hozzájárult a sportegészségügyi és sporttudományos háttér hiánya. A tárcavezető szerint, ha a sportegészségügyben lenne verseny az országok között, akkor Magyarország abban csak a paralimpián indulhatna.
A miniszter kiemelte, hogy ezen a területen sürgősen változtatni kell egy nemzeti sportegészségügyi központ létrehozásával, de probléma, hogy a megoldásról az Egészségügyi Minisztériumnak teljesen más az elképzelése, ezért ez ügyben összefogást kért a sportszakma részéről.
Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke a konferencián arról beszélt, hogy kudarcként élte meg magyar paralimpiai szereplést, ugyanis a csapat egy arany- és öt bronzéremmel csak a 49. helyen végzett a mintegy 150 ország versenyében. A sportvezető kijelentette: túlértékeltnek érzi a magyar paralimpikonok jutalmazási rendszerét, mert az több mint a bizottság négyéves költségvetésének összege, és ez gyengíti a hazai versenyzési rendszert.