Ha az egyelőre a kilétüket titkoló nigériai üzletemberek kaparintják meg az észak-angliai Newcastle futballcsapatát, akkor azzal történelmet írhatnak: ez lenne az első alkalom, amikor egy ennyire prominens sportág egyik európai csapata kerülne afrikai irányítás alá.
A befektetőkről egyelőre semmit sem tudni, egyetlen ismert képviselőjük a félig nigériai származású és Angliában élő Chris Nathaniel, aki egy szórakoztatóipari menedzselő céget tart fenn.
Nathaniel hétfő este azt mondta, hogy a nyugat-afrikaiak ajánlata nagyon komoly. A foxsports.com portál úgy tudja, hogy közel 300 millió fontot, azaz 90 milliárd forintot ígértek a klubért.
Mike Asley, a Newcastle tulajdonosa még úgy is jól jár, hogy csökkentette a korábban kért árat. Asley ugyanis 133 millió fontot fektetett bele eredetileg a csapatba, és ha igent mondana a nigériaiaknak, akkor ennek több mint kétszeresét kapná vissza.
A klub iránt ázsiai, amerikai és dél-afrikai befektetők is érdeklődnek, de a nigériaiaké az egyetlen konkrét ajánlat. Az olajban gazdag ország valósággal él-hal a futballért - az emberek nagy része valamilyen angol első osztályú csapatnak szurkol. A Manchester United például a nyáron Abujában játszott barátságos mérkőzést a Portsmouth-szal.
Abramoviccsal nem bántak kesztyűs kézzel
A BBC nem reprezentatív felmérése szerint a járókelőket büszkeséggel töltené el, ha nigériai kezekbe kerülne a Newcastle. Elhangzott azonban az is, hogy jobb lenne, ha otthoni csapatokba fektetnék be a hatalmas összeget. És, mivel a nigériaiak többsége Man United szurkoló, vannak olyanok is, akik szerint ostobaság a Newcastle-re költeni a pénzt.
Az angol sajtóban mindeközben ez idáig elmaradtak a vitriolos kommentárok a rejtélyes afrikai befektetők erkölcsi alkalmasságáról. A nigériai elit az olajkereskedelemből gazdagodott meg, és aktivisták gyakran felemlegetik az olajiparral összefüggő jogsértéseket és a környezet károsítását. Az olajtelepek ellen támadásokat intéző lázadók, a helyi lakosok kisemmizésével indokolják erőszakos akcióikat.
A puha bánásmód talán az Afrikával szembeni brit szimpátiából és bűntudatból is fakadhat. Amikor Roman Abramovics feltűnt, hogy megvegye a Chelsea-t, bele nem bántak kesztyűs kézzel. A brit médiában egy darabig sokan azt a kérdést ismételgették: szabad-e hagyni, hogy egy úgymond erkölcstelen módon meggazdagodott orosz maffiózó kaparintsa meg az egyik legnagyobb nevű angol futballklubot?