Lars Lagerbäck, nem számítva a sérült Tobias Linderoth-ot, aki Tiranában is csak perceket tudott a pályán tölteni, mindössze egy játékost hagyott ki az albánok ellen kezdők közül: Wendtben vélte megtalálni a gyenge láncszemet. Vállalt a védést az egyik edzésen ujjsérülést szenvedett Isaksson is.
Kimaradt ellenben eindhoveni klubtársa, Dzsudzsák Balázs is (Torghelle Sándor kezdett helyette), s bekerült a bal oldalra a Bodnár Lászlót váltó Bodor Boldizsár is. Nem ez az említett kettő volt azonban a legfontosabb változás a magyarok játékában a szombati, a dánok elleni találkozóhoz képest: sokkal határozottabban, bátrabban futballozott a csapat.
Bár aligha lehetett rá számítani, a magyar csapat az első félóra nagy részében többet birtokolta a labdát, s jól megfogta a svédek ötlettelen, egysíkú játékát. Úgy tűnt: Henrik Larsson túljutott pályafutása csúcsán, Källström nem igazi karmester - minden svéd Ibrahimovictól várta a megoldást. Õt azonban az első félidőben a magyar védők kiválóan semlegesítették.
Nagy gólhelyzet egyik oldalon sem adódott, de Andreas Isaksson lényegesen többet volt játékban, mint a másik oldalon Babos Gábor. Vadócz Krisztián és Gera Zoltán is jól lőtt, Hajnal Tamásnak és Huszti Szabolcs labdákat osztott, Torghelle Sándor harcos volt. Hét szögletet rúghatott a magyar csapat az egy svéddel szemben - kár, hogy három "kornerért" itt nem járt egy tizenegyes.
Azt a játékot játszotta a magyar válogatott az első félidőben, amit a dánok ellen vártunk tőle. A szombati és a szerdai első félidőket összehasonlítva óriási volt a különbség, pedig egyik találkozó sem hozott gólt. Ám ameddig a Puskás-stadionban bátortalanul, s elképzelés nélkül futballozott a magyar csapat, ezúttal rá sem lehetett ismerni. Félre értés ne essék: nem volt ez világszínvonalú produkció. De nagyságrendekkel jobb igen, az elmúlt két év bármelyik tétmérkőzéséhez képest.
A második félidő elején húsz másodperc alatt szögletet harcoltak ki a svédek, de az első helyzet a magyar csapat előtt adódott. Gera lövését védte Isaksson. Nem sokkal később Vadócz lövését is hárította a svéd kapus. A kettő együtt sem volt akkora teljesítmény, mint amit Babos Gábor bemutatott: Majstorovic fejese után óriási bravúrral ütötte szögletre a labdát.
Ez is a momentum is jelezte: lassan feljöttek a svédek. A két, az első félidei játéka alapján bírált svéd hozta össze: Henrik Larsson beadása után Kim Källström bántóan üresen fejelhette Babos kapujába a labdát. A második félidő első tíz percében kétszer megvillantak, s a maguk javára fordították az állást.
Nagyon megfogta a magyar csapatot a bekapott gól, ami tulajdonképpen el is döntötte a mérkőzést. Mintha az önbizalom és a bátorság a bekapott gólig tartott volna! A második svéd gól végleg eldöntötte a találkozót: Henrik Larsson a beindulása után könnyedén odaemelte a labdát a tizenhatoson belül helyezkedő Holmen elé, aki megelőzte a két magyar középső védőt, s szép gólt lőtt.
Nem sokkal a gól után Erwin Koeman a védekező középpályás Dárdai Pál helyére behozta az egyedüli csatártartalékot, Rudolf Gergelyt. Kicsit - alighanem a cserétől függetlenül - magához tért a magyar csapat, de debreceni csatár góljával csak szépíteni tudott Erwin Koeman elszenvedte az első vereségét a magyar válogatottal, a csapata papírforma-vereséget szenvedett. Mégis: ez a játék jobban tetszett, mint a dánok elleni. A vereségtől függetlenül. Egy félidőre már jók voltunk. Talán másfélre. Kár, hogy a futball kettőből áll.
A magyar együttes két meccsen egy pontot szerzett, és legközelebb október 11-én Albánia ellen lép pályára hazai pályán.
Svédország-Magyarország 2-1 (0-0)
Világbajnoki selejtező, európai 1. csoport
Stockholm, Rasunda-stadion, 25 000 néző. Játékvezető: Meyer (német)
Svédország: Isaksson - Mellberg, Majstorovic, Hansson - Andersson, Nilsson, Källström, Holmen, S. Larsson - H. Larsson, Ibrahimovic (Rosenberg, 81.).
Magyarország: Babos - Szélesi, Juhász, Vanczák, Bodor (Dzsudzsák, 80.) - Dárdai (Rudolf, 69.), Vadócz - Gera, Hajnal, Huszti - Torghelle
Gólszerző: Källström (55.), Holmen (64.), Rudolf (93.)