A Kolonics György tragikus halála után július közepén összeálló magyar páros az első pályán indult, és a rajtot követően a középmezőnyben haladtak Kozmann Györgyék.
A Gille, Wylenzek német kettős állt az élre, és több mint egy hajónyi előnyre tettek szert már 250 méternél. A németekkel az orosz és a fehérorosz egység próbálta tartani a ritmust, a fekete gyászszalaggal versenyző magyarok az 5-6. helyen álltak.
Kozmannék a második 500 méteren kapcsoltak rá, és fokozatosan dolgozták le hátrányukat, 750 méternél már a negyedik helyen voltak.
Eközben a Bahdanovics-testvérek egyre jobban megközelítették a németeket, és az utolsó 100 méteren kiválóan hajrázva meg is előzték az esélyesebbnek tartott kettőst.
A magyar páros hatalmas csatát vívott a harmadik helyért a románokkal, végül csodálatos hajrával néhány centiméterrel előbb értek célba, így bronzérmet szerzett Kozmann György és Kiss Tamás.
"Tamás mondta, hogy harmadikok vagyunk, én nem tudtam, mert nem néztem ki. Ha nyolcadikok lettünk volna, én azt is elfogadom, azt láttam ugyanis, hogy az oroszokat megelőztük. Valahol a mennyekben érezzük magunkat. Nagyon sokat dolgoztunk az utolsó egy hónapban is. Amikor először betérdeltünk a hajóba, mindjárt éreztük az összhangot, de amikor kijöttünk ide, az átállás mellett a stílust is meg kellett találnunk" - mondta a verseny után Kozmann György.
"Óriási meglepetés ez az eredmény. Még nem is tudom elmondani, mit érzek" - tette hozzá Kiss Tamás.