Abramovics barátjának a BL-győzelem sem lehet elég

Infostart
2008. május 21. 05:20
Talán az egyetlen edző, aki annak ellenére nem tudta megszerettetni magát csapata szurkolóival, hogy első alkalommal a Bajnokok Ligája döntőjébe vezette az együttest. Avram Grant nehéz, szinte lehetetlen feladatot vállalt azzal, hogy a három alatt hat trófeát bezsebelő sikeredző, José Mourinho után ült le a Chelsea kispadjára, de eddigi statisztikái nem rosszabbak, mint a portugál mutatói voltak. Mindenesetre tudja, egy szerdai siker sem garantálná, hogy ősztől is ő lesz a Kékek szakvezetője. A moszkvai BL-döntő előtt az InfoRádió honlapján bemutattuk a két csapat játékosait, ezúttal pedig a Chelsea edzőjével, Avram Granttal ismerkedhetnek meg.

Avraham Grant 1955. május 4-én született az izraeli Petah Tikvában. Anyja iráni származású, apja pedig Lengyelországban született, és a második világháború idején koncentrációs táborba hurcolták.
Komoly labdarúgó pályafutás és első osztályú tapasztalat nélkül 18 évesen kezdett el edzősködni a Hapoel Petah Tikva ifjúsági csapatánál, és négy év alatt bajnoki címig vezette az alakulatot. Már ekkor beleszeretett az angol labdarúgásba, egy évben több meccset is a helyszínen tekintett meg. Legrosszabb élménye az 1977-es FA-kupa döntő, amikor Liverpool-szimpatizánsként a Vörösök sáljában a Manchester United szurkolói közé ült be. Mindenesetre megúszta ép bőrrel a kalandot.

A fiatalokkal elért sikerek hatására 1986-ban megkapta a felnőtt csapat irányítását, amellyel két Totó-kupát (a Ligakupa megfelelője) nyert. 1991 tavaszán három nap alatt veszítette el a bajnokságot és a kupadöntőt is - mindkét elsőség a Maccabi Haifa együtteséhez került.

Bajnok lett a Maccabival

1991 nyarán a Maccabi Tel-Aviv edzője lett. Első évében toronymagasan, 13 pontos előnnyel nyerték meg a bajnokságot, míg a kupában a döntőig meneteltek. Egy évvel később a kupagyőzelem is összejött, majd 1995-ben a második bajnoki aranyat is Grant és játékosai nyakába akasztották.

Új kihívásra vágyva 1995-ben a Hapoel Haifához szerződött, de a csalódást jelentő negyedik hely után egy szezont követően távozott. Visszatért korábbi sikerei színhelyére, a Maccabi Tel-Avivhoz, ahol annak ellenére leváltották - a jelenleg az izraeli válogatottat irányító - Dror Kashtant, hogy az együttes duplázni tudott - egyesek szerint Grantet az elnökhöz fűződő barátsága segítette a munkához. Simon Griver, egy izraeli újságíró szerint kiválóan találta meg a hangot azokkal, akik a pénzt adták a futballba. A biztos háttér ellenére négy év alatt csak egy Totó-kupa siker jött össze, így 2000-ben távozott.

A BL helyett a válogatottat választotta

A Maccabi Haifához szerződött, ahol újra kiemelkedő eredményeket ért el, hiszen 2001-ben bajnoki címet szerzett a csapattal, egy évvel később pedig majdnem meglett a triplázás, ugyanis a bajnoki arany és a Ligakupa elsőség után a kupadöntőben kikapott az alakulat. Együttesében szerepelt a ma már a Liverpoolt erősítő Yossi Benayoun és az Evertonban játszó Aiyegbeni Yakubu is.

A legnagyobb sikert, a BL-csoportkörébe kerülést azonban már nem Granttal érte el a Maccabi, hiszen 2002 nyarán a dán Richard-Möller Nielsen helyett a nemzeti csapat szövetségi kapitánya lett. Izraeli kapitányként a legsikeresebb edzővé vált, ugyanis nem sokon múlt, hogy a válogatott kijusson a 2006-os vb-re, végül Franciaország és Svájc mögött alig lemaradva a harmadik lett csoportjában. Kapitányként 14 meccset megnyert Grant, és 13 döntetlen mellett mindössze hatszor kapott ki.

Nem kémkedett a főnöknek

A sikerek ellenére nem hosszabbította meg szerződését a válogatott élén, hiszen ekkor már Angliából hívták, és 2006 nyarán a Portsmouth futballigazgatója lett. Harry Redknapp mellett dolgozott, noha a rutinos szakember tudta nélkül nevezték ki tulajdonképpeni főnökének.

"Nem örültem, amikor ide hozták, de hamar rájöttem, hogy nem olyan ember, aki a főnök kéme lehet" - mondta később Redknapp. Egyike volt játékosa, Dave Thompson pedig azt mondta az izraeli edzőről: "sokat beszélget a játékosokkal, sok mindent észrevesz, egészen filozofikus".

Gyorsan összebarátkozott Abramoviccsal

Egy évvel később, 2007 nyarán elfogadta régi barátja, Roman Abramovics felkérését, hogy a Chelsea-nél is a posztot töltsön be. Az orosz milliárdossal először 2004 novemberében, a Kékek CSZKA Moszkva elleni BL-találkozója találkozott egy moszkvai étteremben, egy elismert játékosügynök, Pini Zahavi mutatta be őket egymásnak, és hamar összebarátkoztak. Abramovics nemcsak a futballban való jártasságát értékelte, hanem meg is bízott benne, bármiről beszélt az izraeli szakember előtt. Később is napi kapcsolatban álltak, sőt, többször is közösen mentek nyaralni.

Avram Grant maga így emlékezett vissza az egyik beszélgetésre még barátságuk kezdetén: "Abramovics nekem szegezte a kérdést: melyik csapatot akarok edzeni, mert én elintézem! Erre én csak mosolyogtam, mi mást tehettem volna. Később aztán odajött az egyik munkatársa, és megkérdezte: mi a baj. Most ajánlottak Önnek egy csapatot, de nem mondott semmit, csak mosolygott. Hányszor lesz ilyen lehetősége?" Később kiderült, lett egy újabb.

2006-ban felvetődött, hogy az orosz milliárdos egy üzbegisztáni üzletemberen, Lev Levieven keresztül felvásárolja a Hapoel Haifát, és az együttes élére Grantet nevezi ki, de végül nem lett semmi az ügyletből. A brit sajtóban arról is írtak, hogy a Portsmouth-hoz is csak az orosz milliárdos nyomására került, ugyanis a klub Abramovics egyik üzlettársa fiának tulajdonában van.

Ahogy az izraeli a Chelsea-hez került, José Mourinho sietve leszögezte, hogy nem enged beleszólást a munkájába Granttől sem - ez máris sejtette, hogy nem lesznek a legjobb barátok a portugál trénerrel.

A Speciális helyett jött az Ismeretlen

Egy bajnoki vereség és egy döntetlen, valamint a Rosenborg elleni 1-1 a BL-ben után José Mourinho távozott a Stamford Bridge-ről, és posztját Avram Grant vette át 2007. szeptember 20-án. Ahogy az angol sajtó fogalmazott, a Speciális után az Ismeretlen került a Kékek élére. Sokáig úgy tűnt, csak ideiglenes megoldás lesz az izraeli kinevezése, de Abramovics néhány hét után négy éves menedzseri szerződést kötött a trénerrel. Segítője a Mourinho mellett is dolgozó Steve Clarke lett, később pedig az egykor az MTK-t és az Ajaxot is irányító, a Barcelonánál másodedzői pedig feladatokat ellátó holland Henk ten Cate is a stáb tagja lett.

Avram Grant kinevezése után kijelentette: nem fúrta Mourinhót, nem is akart a Chelsea edzője lenni, de a dolgok hirtelen történtek, és egy ilyen ajánlatra nem mondhatott nemet. A portugál edző stabil védekezésre épülő taktikája után az izraeli mester attraktív támadó játékot ígért a Kékek szurkolóinak. A Chelsea egykori klasszisa, a BBC szakkommentátora, Pat Nevin ekkor azt mondta: olyan szívélyesen fogadják Grantet, mint Camillát Diana hercegnő emlékünnepségén. És nemcsak a szurkolókra gondolt, hiszen a játékosok is nagyon kötődtek Mourinhóhoz.

Bemutatkozásként vereség

Első meccsén 2-0-s vereséget szenvedett a Manchester Unitedtől, de szép lassan beindult a szekér, és Lampardék sorra aratták a győzelmeket. Volt köztük néhány gólzáporos (6-0 a Manchester City ellen), néhány kiszenvedett, de a szurkolók mégsem kezdték megszeretni az új menedzsert.

A BL-ben veretlenül lettek csoportgyőztesek a Kékek, de a legfontosabb meccseken nem jött össze a győzelem, elég csak a decemberi Arsenal elleni bajnoki rangadóra és a februári Tottenham elleni Ligakupa-döntőre gondolni. Sokan azt is felrótták neki, hogy eltaktikázta magát több meccsen is, ennek oka, hogy öt olyan találkozó volt az idény során, amikor az ellenfél az utolsó percekben egyenlített, valamint nem mindig vállalt kockázatot.

A szurkolók nem kedvelték meg

Március közepén az Arsenal látogatott a Stamford Bridge-re, és megszerezte a vezetést. A szurkolók egy része elkezdte skandálni: "azt sem tudod, hogy mit csinálsz!" A tréner azonban rácáfolt a kritikus hangokra, jó cseréinek köszönhetően a Kékek megfordították a meccset, és még feljebb kapaszkodtak a tabellán.

Az első helyre azonban nem értek oda, pár az utolsó pillanatig versenyben voltak a Manchester Uniteddel. Az utolsó hazai bajnoki után a szurkolók többsége megtapsolta a menedzsert, de voltak, akik kifütyülték.

A számokat nézve hajszálnyival jobbak az izraeli tréner mutatói, mint portugál elődje statisztikái. A Chelsea José Mourinho irányításával 185 meccséből 125-öt nyert meg, ami 67,6 százalékos mutató, ugyanez Avram Grant vezetésével: 53 meccsen 36 siker, 67,9 százalékos arány. Ugyanakkor Grantnak sikerült az, ami Mourinhónak egyszer sem: BL-döntőbe jutni. Külön pikantéria, hogy az izraeli szakember vezetésével a Chelsea azt a Liverpoolt búcsúztatta az elődöntőben, amely korábban kétszer is a Mourinho irányította Kékek útját állta.

A BL-győzelem sem lehet elég

Azonban a moszkvai BL-győzelem is kevés lehet, hogy megmentse menedzseri állását. Sajtóhírek szerint bármi is lesz az eredmény szerdán, Avram Grant visszakerül a sportigazgatói pozícióba a Kékeknél, utódja pedig Guus Hiddink, Frank Rijkaard, Roberto Mancini, Luciano Spalletti vagy Marcello Lippi lehet. A legújabb információk szerint a döntést már közölték is a játékosokkal.

Avram Grant a BL-döntő előtti tájékoztatón úgy fogalmazott: csak a fináléval foglalkozik, nem pedig saját jövőjével.

Elmondta, hogy irodája falán olyan nagy vezető egyéniségek képei vannak, mint Martin Luther King, Muhammad Ali, Ghandi, Winston Churchill vagy Michael Jordan, akiktől inspirációt meríthet. Kiemelte azt is, bár nem szokott alkoholt inni, a Chelsea győzelme esetén néhány pohár vodkát le fog gurítani - akár Roman Abramoviccsal is.

Szerző: Kaposi Dávid