A félig barbadosi származású Ashley Cole 1980. december 20-án született Londonban. A brit főváros Stepney városrészének Pumas nevű csapatában játszott kilenc éves koráig, majd az Arsenalhoz invitálták. Eleinte csatárként, majd szélsőként szerepelt, talán emiatt is tör előre oly szívesen a védelemből manapság is.
1997-ben került fel a felnőttkerethez, az Ágyúsok első csapatban 1999 novemberében, egy Middlesbrough elleni vesztes Ligakupa-mérkőzésen mutatkozott be. Közben az ifjúsági együttessel bajnokságot nyert, és részt vett a junior világbajnokságon, a többi között Andy Johnson és Peter Crouch társaságában. Cole 2000 februárjától három hónapot a másodosztályú Crystal Palace-nál töltött, ahol 14 meccsen egy gólt szerzett, majd visszatérve az Arsenalhoz, az 1999-2000-es szezon zárómeccsén a Newcastle ellen a Premiershipben is debütált.
A fiatal védőnek nem kellett sokat várnia az áttörésre. A 2000-20001-es szezonban az addigi elsőszámú balhátvéd, a brazil Silvinho sérülése miatt a kezdőcsapatban találta magát, és nem is került ki onnan. "Ash" támadószellemű védőjátéka tökéletesen passzolt az Arsene Wenger-legénység taktikájához. Bár erőssége, hogy kíséri a támadásokat, védőmunkája talán kevésbé kiemelkedő. Az ifjú tehetség felkeltette Sven-Göran Eriksson szövetségi kapitány figyelmét is, így 2001 márciusában, egy évvel élvonalbeli bemutatkozása után, az angol válogatottban is debütált Albánia ellen. Első teljes szezonja végén a liga legjobb fiatal játékosának választották.
A 2001-2002-es évadban a duplázó - a bajnokságban és az FA-kupában is győzött a csapat - Arsenalnak alapembere volt. Ezek után a 2002-es világbajnokságon az angol csapat mint az öt találkozóján kezdőként szerepelt, és megbízható teljesítményt nyújtott. Egy évvel később ismét kupagyőztes lett, bár a bajnoki címet ezúttal elorozta a londoniak elől a Manchester United remek hajrájának köszönhetően.
A 2003-2004-es idény remekül sikerült Ashley Cole számára: kisebb sérülései ellenére több mint 40 találkozón kapott lehetőséget a veretlenül bajnoki címet szerzett Arsenalban. Rendkívül fontos gólt lőtt a Bajnokok Ligájában a Dinamo Kijev elleni összecsapás 88. percében, amely a londoniak továbbjutását eredményezte. Túl sokáig mégsem örülhettek a BL-ben, ugyanis a Chelsea kiejtette a városi riválist a negyeddöntőben, Wayne Bridge-góljával. Vajon akkor gondolt-e arra Cole, hogy egyszer még csapattársak lesznek? A portugáliai Eb-n is alapember volt a balhátvéd, és bár a Háromoroszlánosok a nyolc között búcsúztak, "Ash" bekerült a torna válogatottjába.
A következő szezon megváltoztathatta megítélését az Arsenal-szurkolók körében. A játékos mezőnybeli teljesítményére ezúttal sem lehetett panasz, hiszen összesen 46 mérkőzésen szerepelt, a problémaforrást a hírhedtté vált tárgyalás jelentette, mikor is a Chelsea képviselői az Arsenal megkeresése nélkül találkoztak egy szállodában a védővel, egy esetleges klubváltásról egyezkedve. Az angol labdarúgó-szövetség szabályai szerint ez nem megengedett, így hosszas nyomozás után - mely során az érintettek eleinte a találkozó tényét is tagadták - a Chelsea-t 300 ezer, José Mourinhót, a Kékek menedzserét 200 ezer, Ashley Cole-t pedig 100 ezer fontra büntették. A botrány után Cole egy évvel meghosszabbította a kontraktusát az Arsenalnál.
A 2005-2006-os szezonban sorozatos bokasérülési miatt csupán 14 mérkőzésen szerepelt, de így is állandó témát jelentett a sajtónak - leginkább a bulvármédiának, amely rendszeresen írt a Girls Aloud popcsapat énekesnőjéhez, Cherylhez fűződő viszonyáról. A sajtó már ekkor David Beckhamékhez hasonlította a párt. Cole a szezon végére épült fel, és a Barcelona elleni Bajnokok Ligája-döntőn is szerepelt, bár nyilváén nem őriz szép emléket a hajrában elvesztett párizsi fináléról. Érdekes, hogy a másik oldalon szerepelt Juliano Belletti, akivel jelenleg a Chelsea-védősorában szerepel.
Aztán jött 2006 nyara, és az Ashley Cole-ügy az átigazolási időszak talán legnagyobb érdeklődéssel kísért sagája volt. A hátvéd esküvőjére nem hívta meg menedzserét, Arsene Wengert, ellenben a Chelsea több válogatott játékosa is feltűnt az ünnepségen - a sajtónak nem is kellett több, rögtön elkezdődtek a találgatások arról, hogy a védő titokban már elkötelezte magát a Kékekhez. Az Arsenal híveit közben azzal is felhergelte, hogy Cole feliratú Chelsea-mezben látták - igaz, később kiderült, az még egy Joe Cole-lal az egyik meccs végén elcserélt dressz volt. A védő saját elmondása szerint csak a barátait akarta heccelni ezáltal, de hozzátette: már akkor jól érezte magát a kék mezben.
A futballista menyegzője után nászút helyett a németországi vb-re utazott, és a felejthető teljesítménnyel előrukkoló Háromoroszlánosok egyik üde színfoltja volt. Talán éppen ezzel akarta feljebb srófolni árát. Emlékezetes, hogy Ecuador ellen a gólvonalról mentett egy kulcsfontosságú pillanatban.
A tárgyalások a torna után végül hivatalosan is megkezdődtek a Chelsea és az Arsenal között, és mint szinte minden átigazolási időszakban, úgy most is bejelentkezett a Real Madrid. Úgy tűnt, a megbeszélések nem lesznek sikeresek, ugyanis nem sikerült megegyezni a vételárban a két londoni élcsapatnak. A Chelsea nem szívesen ment volna 20 millió font fölé, az Arsenal viszont szeretett volna minél több pénzt kihúzni Abramovics pénztárcájából. A Kékek klubvezetése augusztusban hivatalos közleményben adott hírt az egyezkedésről, és bár Peter Kenyon ügyvezető bizakodott, mindkét fél makacsul ragaszkodott a saját számára még kedvező összeghez.
Akkor fordult a kocka, amikor az Arsenal bejelentkezett William Gallasért. A szituáció amúgy logikus volt: mindkét oldalon volt egy távozni kívánó hátvéd, miért ne cserélhetnének klubot? A már-már végtelennek tűnő ügy végére az átigazolási időszak utolsó napjának utolsó óráiban került pont: Cole Gallasért és öt millió fontért cserébe a Stamford Bridge-re költözött.Az angol sajtóban eközben olyan részletek jelentek meg Cole 2006 őszén a boltokba került önéletrajzi, My Defence című könyvéből, amelyek belátást engedtek a klubváltás okaiba. A hátvéd - saját bevallása szerint - a 2005-ös illegális találkát követően folyamatosan érezte a furcsa bánásmódot, és később szóváltásokba is keveredett a klub embereivel.
Az egyik legfontosabb okként a vele és Thierry Henryval való eltérő bánásmódban jelölte meg, holott mindketten a távozás küszöbén álltak. "A klub éreztette Thierryvel, hogy számítanak rá, és hogy mennyire különleges. Kényeztették, a nyilvánosság előtt kérték, hogy maradjon. És én? Egy vacsorára sem hívtak meg, semmi tárgyalás vagy telefonhívás. Ez nemcsak siránkozás, ez az igazság. Az igazság az, hogy semmit sem tettek az egész szezon alatt, hogy itt tartsanak" - olvasható a könyvben. Ugyancsak rosszul érintette, hogy az Henryt éltető szurkolók őt nem ajnározták, és a klubvezetés sem ment bele a fizetésemelésébe. Az utolsó cseppet a pohárban az erőnléti edzővel történt összetűzése jelentette, amikor is megkérdőjelezték, hogy igazat mond-e a sérülésével kapcsolatban.
A könyvből kiderült, hogy heti ötezer fonton ment a huzavona az Arsenal vezetése és a balhátvéd között. Cole sietett leszögezni: nem a pénz, hanem az elv zavarta, ugyanis tartotta magát annyira, és úgy érezte, tett annyit a klubért, hogy ennél többet is felajánljanak neki. "Ez sohasem a pénzről szólt, hanem a tiszteletről. A szívemet kitettem az Arsenalért, és büszke voltam, hogy ott játszhattam." Az más kérdés, hogy a Chelsea-nél heti 75 ezer fontos fizetést kap, ugyanakkor bosszanthatja, hogy Gallasnak még ennél is többet, 80 ezret fizetnek az Ágyúsoknál.
Első, Chelsea-futballistaként adott nyilatkozatában kiemelte, nem a pénzért igazolt a Kékekhez, hanem azért, hogy trófeákat nyerjen. "Most 25 éves vagyok, de ezt a váltást sem tíz, sem negyven év múlva nem fogom megbánni" - nyilatkozta. A szurkolóknak ennyi még kevés volt, hogy megkedveljék, vagy legalább elfogadják, ugyanis az egyik közönségkedvencet, Wayne Bridge-t szorította a kispadra. Ugyanis José Mourinho a 2006. szeptember 9-i debütálása után is őt favorizálta a balhátvéd posztján, sőt, később az érinthetetlen játékosok közé sorolta.
Az Arsenal-szurkolók nem felejtették el távozása körülményeit, és a két csapat decemberi bajnokiján a védő képével ellátott húszfontosokat lobogtattak, míg gúnynévként ráragasztották a Cashley (cash - készpénz) nevet.
Mikor kezdett volna játékba lendülni, 2007 januárjában megsérült, és csak a szezon utolsó meccsein térhetett vissza a pályára. Első Chelsea-trófeáját a Manchester United elleni FA-kupa döntőben szerezte.
José Mourinho távozásával félt, hogy elveszíti helyét a kezdőcsapatban, de Avram Grantnál is ő az első számú választott a balhátvéd posztján. A fontos mérkőzéseken rendre ő kezd, Bridge-nek maradnak a kupameccsek, és a sereghajtók elleni csaták.
A fokozatos bizalom után egyre inkább játékba lendült, kezdte visszanyerni évekkel korábbi formáját. Bátor felfutásai többször is veszélyt okoztak az ellenfél kapuja előtt, miközben védőmunkájára sem lehetett panasz. A ritka kivételek egyikét az Aston Villa elleni decemberi meccs jelentette, amikor a hosszabbításban, 4-3-as vezetésnél a gólvonalról akart menteni, de a labda a kezéhez ért. Tettéért piros lapot kapott, az ellenfél pedig büntetőt, amellyel egyenlítettek a Stamford Bridge-en.
2008 januárjában azonban ismét botrányával került a lapok címoldalára: egy fodránylány, Aimee Walton állította azt, hogy vele csalta meg feleségét a focista. Később a nő azt állította, hogy terhes lehet a labdarúgótól, és amikor ezt Cole tudtára hozta, képviselője révén pénzt ajánlott neki, hogy vetesse el a magzatot. A Chelsea-sztár nem emlékszik semmire az éjszakából, de már nem is próbálja tagadni, hogy megtörtént az eset. Később egy másik nő, a 23 éves modell, Brooke Healy is azt állította, hogy a londoni csapat 2006-os karácsonyi bulija után ismerkedett meg a hátvéddel, és az egész éjszakát együtt töltötte Ashley Cole-lal egyik barátja házában. Cheryl a botrányok hatására több hétre elköltözött, de később megbocsátott a játékosnak, igaz, meg kellett ígérnie, hogy nem megy többet barátaival nyaralni felesége nélkül, és az éjszakázást is befejezi.
Az első Chelsea-s gólját a West Ham elleni bajnokin szerezte 2008. március elsején, szinte nullszögből lőtt a hálóba. A gólnak úgy örült, mintha legalábbis a BL-finálét döntötte volna el. A Manchester United elleni bajnoki rangadó hajrájában a gólvonalról tisztázott - hasonló bravúros teljesítményt Moszkvában is bemutathat.
Szerző: Kaposi Dávid