Az apai példa sokszor ragadós. Igaz ez az 1976. június 20-án született Juliano Haus Belletti esetében is. Édesapja Divaldo néven kapusként szerepelt különböző kisebb csaptokban a hatvanas-hetvenes években. Amikor fia hatéves lett, Divaldo elvitte az egyik cascaveli futballiskolába. Az edzők úgy gondolták, érdemes a kicsiket először kispályán, azaz teremben játszatni. Belletti, hogy apja nyomdokaiba lépjen, kapusként kezdte, és nem is bizonyult ügyetlennek. Hamar kitűnt a tehetségével, tizenkét éves korára már az állam háromszoros bajnokának mondhatta magát teremcsapatával, és háromszor a brazil bajnokságot is megnyerték.
Mindezek ismeretében meglepő, de Belletti nem akart minden áron profi futballista lenni. Sokkal jobban vonzotta zene, ügyesen gitározott és dobolt. (A mai napig is a rockzene, elsősorban a U2 a kedvence.)
A sors végül mégis a labdarúgást szánta neki hivatásul. 1992-ben meglátogatta Belo Horizontéban élő Sandro bátyját, aki akkoriban a Cruzeiro ifjúsági csapatában védett. Testvére rábeszélte a 16 éves Bellettit, kérje meg az edzőket, hogy próbálják ki az edzésen. ,,Õ az öcséd, Sandro? Akkor biztosan jó játékos lehet! Milyen poszton is játszik?" - kérdezte az idősebbik Bellettitől az egyik edző. Sandro így kommendálta a testvérét: ,,Tud ő bármit játszani, de legjobban középpályást. Otthon nem akad nála jobb irányító!" Hogy Julianóból milyen kapus lett volna, talán már sohasem derül ki, az meg az élet kegyetlen büntetése, hogy Sandro, aki az öccse szerint nála is sokkal tehetségesebb volt, egy térdsérülés miatt hamarosan kénytelen volt befejezni pályafutását. Õ abbahagyta, ám a ,,kicsi" csak akkor kezdte el igazán!
Bekerült a Cruzeiro ifjúsági csapatába, ahol eleinte rengeteg poszton megfordult. Játszott, középső középpályást, irányítót, szélső középpályást, szélsőhátvédet, sőt emberfogót is. 1994 tavaszán már többnyire az első csapattal készülhetett. Két fiatal csapattársa képességeit különösen sokra tartotta: mint egykori kapus, csodálta Didát, s egyenesen lenyűgözte a nála három hónappal fiatalabb Ronaldo játéka.
Belletti 1994-ben mutatkozott be az első csapatban, a Cruzeiro kétéves szerződést kötött vele. Ha nem is tudta állandósítani a helyét az első csapatban, részese volt a két nagy sikernek, Minas Gerais állam bajnoksága megnyerésének és a Brazil Kupa elhódításának. Addigra már országosan ismert játékosnak számított, a junior-válogatottban is helyet kapott, és Mario Zagallo 1995-ben egyszer még az A keretbe is behívta.
1996 márciusában a Cruzeiro úgy döntött, elcseréli, ám Belletti értékét jelzi, milyen feltételek mellett ment mindez végbe. A Minas Gerais-i klubból két játékos, Belletti és a jelenleg a Milanban futballozó Serginho ment a São Paulo FC-be, ahonnan öten érkeztek cserébe. Carlos Alberto Parreira irányítása alatt kötött ki végül a jobbhátvéd helyén, ahol aztán a játékát látva egyre többen hasonlították az éppen akkortájt a klub történetének legkiválóbb jobbhátvédjének választott Cafùhoz. 1997-ben az uruguayi Darío Pereira, a klub korábbi klasszisa vette át a csapat irányítását, aki inkább védekező középpályásként játszatta.
Egy évvel később a São Paulo FC megnyerte az állami bajnokságot, ám Belletti semmit sem tudott hozzátenni: súlyos sérülései miatt rövid idő alatt kétszer is megműtötték. Az egész idényben mindössze négy mérkőzésen tudott játszani, tizenegy hónapot kihagyni kényszerült. Ráadásul sokan kételkedtek abban, hogy valaha visszanyeri-e még a régi formáját.
Kapóra jött neki, hogy Darío Pereira úgy döntött, kezdeményezi aktuális klubja, az Atlético Mineiro vezetőinél, vegyék kölcsönbe Bellettit. Ezzel a tehetséges, de rendkívül elkeseredett hátvéd Belo Horizontéban szinte újjászületett. Az Atlético 1999 nyarán megnyerte Minas Gerais állam bajnokságát, majd csak a Corinthians tudta megállítani az országos bajnoki döntőben. Belletti a csapat egyik legjobbjaként tündökölt.
Ezek után nem volt meglepő, a São Paulo FC az idény végén visszarendelte. Annál is inkább mert a csapat edzője, Levir Culpi jól ismerte Bellettit, 1996 elején rövid ideig dolgoztak már együtt a Cruzeiróban. A hátvéd továbbra is remek formában futballozott, Rogério Ceni előtt a Belletti, Edmílson, Rogério Pinheiro, Fábio Aurélio négyes az ország legjobb védelmét alkottam, és sokat tett azért, hogy az együttes könnyedén nyerte meg az állami bajnokságot, majd bejutott a Brazil Kupa döntőjébe is.
Bellettit akkor már az ország legjobb védői között emlegették, Vanderlei Luxemburgo meghívta őt a válogatottba is, és a tréner jobbnak tartotta védekezésben Cafùnál is. A jobbhátvéd játékára felfigyeltek Európában is, szinte már mindenben megállapodott a Valencia vezetőivel 2001 augusztusában, amikor az ügylet, némi pénzügyi jellegű nézetkülönbség miatt, mégis meghiúsult.
A következő idényben ugyan kevesebbet szerepelt klubjában, de a 2002-es távol-keleti tornán világbajnoki címet szerző brazil válogatottba így is bekerült. Igaz, csak egy találkozón, a törökök elleni elődöntőben lépett pályára csereként.
A vb alatt, éppen a 26. születésnapján egy hatalmas ajándékot kapott: szerződést a Villarrealtól. A spanyol klub négymillió eurót fizetett érte a São Paulo FC-nek, és mivel olasz útlevele is van, így nem számított EU-n kívüli játékosnak. A Sárga Tengeralattjárónak becézett együttesben stabil kezdő lett, két év alatt 57 meccsen hat gólt szerzett, egyúttal a spanyol liga egyik legjobb szélsőhátvédjévé nőtte ki magát.
Ennek ismeretében nem volt meglepetés, hogy 2004 nyarán a Barcelona szerezte meg. Első szezonjában állandó kezdő volt, de később Oleguer Presasszal vívott nagy harcot a csapatba kerülésért, és hol egyiküket szerepeltette Frank Rijkaard, hol a másikat. Ez a bizonytalanság kihatott a brazil játékos teljesítményére is: a bajnokságban kevésbé volt aktív, mint korábban, míg a 2005 februári Chelsea elleni BL-nyolcaddöntőben öngólt vétett, ami hozzájárult a katalánok búcsújához is.
A klubsikerekből azonban végre kijutott Bellettinek: 2005-ben és 2006-bajnok és spanyol szuperkupa-győztes lett, és 2006-ban a Bajnokok Ligája-győzelem is összejött - ráadásul éppen a brazil jobbhátvéd szerezte csereként beállva a győztes találatot az Arsenal elleni döntő hajrájában. A párizsi fináléban, 1-1-es állásnál a 81. percben Manuel Almunia lábai között rúgta a kapuba a labdát. Ez volt az egyetlen gólja a gránátvörös-kékeknél.
A győztes gól is kevés volt ahhoz, hogy 2006 nyara után is megtartsa helyét a csapatban, miután egy másik világbajnok, az olasz Gianluca Zambrotta is a katalán alakulathoz igazolt. Még kevesebb lehetőséget kapott, mint az előző évben, összesen 13-szor lépett pályára, így többször is felvetődött, hogy távozik.
A Chelsea 2007. augusztus 23-án igazolta le négymillió fontért, egyesek szerint csak amiatt, mert a Sevillával nem sikerült megegyezni a szintén brazil Daniel Alves megvételéről. Mindenesetre az akkori trénernek, José Mourinhónak szüksége volt egy támadó szellemű szélső védőre a taktikai repertoár bővítéséhez, erre pedig alkalmasnak talált a brazilt. A két klub alig egy nap alatt mindenben megegyezett. Bellettit bevallottan meglepte az angol klub érdeklődése, de boldogan költözött Londonba.
A zenerajongó védő hároméves szerződést írt alá, és a 35-ös mezt választotta a Stamford Bridge-en. A Portsmouth elleni bajnokin debütált csereként, majd az Aston Villa ellen először kezdett a Kékeknél. Első gólját a Wigan ellen szerezte november 3-án: miután végigszáguldott a félpályán, 20 méterről bombázott a kapuba. A Tottenham elleni bajnokin hasonló gólt ért el, igaz távolabbról. Ez a találat esélyes a klubnál az év gólja díjra is. Az Arsenal elleni márciusi bajnokin egy gólos hátránynál állt be, és két remek előreívelése is góllal végződött.
Avram Grant menedzser a jobbhátvéd posztján rendszeresen cserélgeti a játékosokat, Bellettinek Paulo Ferreirával és az utóbbi időben Michael Essiennel kell megküzdenie a csapatba kerülésért, bár nehéz lenne megmondani, melyikük az első számú a poszton. Belletti akkor szerepel általában, ha támadnia kell a csapatnak. Saját elmondása szerint ő egy tipikus brazil szélsőhátvéd, aki támadásban is aktív.
Belletti a Bajnokok Ligájában öt meccsen szerepelt idén. Arra pedig Avram Grant is minden bizonnyal emlékszik, hogyan döntötte el a párizsi finálét két évvel ezelőtt, így a cserepadra szinte biztosan leülteti a brazil védőt.