Nagy pillanatok voltak. Emberi momentumok a gladiátorok harcában. A Chelsea tizenegyeshez jutott. Alig egy perccel azután, hogy játékosai néhány másodpercig a mennyekben érezhették magukat Essien a hálóba küldött labdáját látva, majd visszahuppantak a földre, miután a bíró - jó döntést hozva - nem adta meg a gólt.
Hyypiä késve csúszott be, s eltalálta Michael Ballack lábát. Az ilyen szabálytalanságért mindig, mindenütt büntető jár, még a Bajnokok Ligája elődöntőjének hosszabbításában is. Frank Lampard elvállalta, hogy lövi. Õ az első számú rugó a Chelsea-ben, de hát nincs futballszurkoló Angliában, s azt hiszem, Magyarországon sem, aki ne tudná, min ment keresztül az elmúlt napokban.
Elveszítette az édesanyját, akinek a kórházi ágyánál éjszakákat virrasztott, mérkőzéseket kihagyva. A gyász miatt kihagyta a Manchester United elleni szuperrangadót, de a BL-meccs előtt jelezte, játszani akar. Avram Grant rábízta a döntést.
Lampard játszott. Rengeteget dolgozott, de nem csillogott. Ám a büntetőt elérte. Erősnek érezte magát. Úgy bevágta, hogy Reinának esélye sem volt a hárításra. Mire a gólt ünnepelve a szögletzászlóhoz ért, lerántotta a karjáról a meze alatt viselt gyászszalagot, s megcsókolta.
A többiek a nyakába borultak, ebben a pillanatban, lehettek bármennyire is kimerültek, pontosan érezték, tudták, mit jelent ez a gól a társuknak, s mit a Chelsea-nek. A Kékek közelebb kerültek álmukhoz, a Bajnokok Ligája döntőjébe jutáshoz.
Ahogy írni szokták, nem következett feltétlenül a játék képéből a Chelsea gólja. Avram Grant csapata az első félidőben jobban játszott, mint a Liverpool. A Vörösök védői nem voltak a szokott magabiztosak, s talán megzavarta őket a szlovák Martin Skrtel korai sérülése.
Didier Drogbában óriási törlesztési vágy dolgozott. Meg akarta mutatni Rafa Beníteznek, hogy róla nem az edző által citált műesések, hanem a gólok miatt érdemes beszélni. Az első félidő kulcspillanatában nehéz szögből is pontos és erős lövéssel vágta a kapuba a labdát.
Ám Grant hibázott a második félidőben. Vagy ő rendelte túlságosan hátra a csapatát, vagy ő nem szólt be kulcsembereinek, hogy nem tanácsos sündisznóállásba vonulni. Rafa Benítez húzására sem reagált: meglepte a Chelsea védőit Benejun és Kuyt oldalcseréje.
A második félidő közepén az addig a bal oldalon futballozó jobbról húzott befelé. Labdáját Fernando Torres könyörtelenül bevágta a hazaiak kapujába. 2004 tavasza óta ez volt az első (!) Liverpool-gól a Stamford Bridge-en.
A gól (is) után a Vörösök többet birtokolták a labdát, a Chelsea legnagyobb helyzete Ballack szabadrúgása volt. A szakadó esőben rengeteget csúszkáltak a játékosok, s hihetetlen erőbedobással játszottak.
Xabi Alonso futotta a legtöbbet (több mint 13 ezer métert) a mérkőzésen, de nem sokkal maradt el mögötte Gerrard és Kuyt, illetve a Ballack, Makelele, Lampard trió sem. Ugyanakkor érthetetlen volt, Grant miért nem hozta fel a középpályára a rendkívüli fizikumú Michael Essient.
A hosszabbításban előbb a Liverpoolnak akadt két helyzete (Riise beadása után, illetve Hyypiä fejesénél), majd Pepe Reina kapujába került a labda. Essien óriási lövését nem tudta hárítani a spanyol kapus - szerencséjére három ellenfél is lesen állt. Nem ezért nem védett Reina, de Rosetti bíró jó döntést hozott.
Utána jött Hyypiä szabálytalansága, s a tizenegyes, majd nem sokkal később Anelka egyetlen jó akciója után egy remek beadás. Didier Drogba megelőzte Jamie Carraghert, s éppen úgy a kapu bal sarkába vágta a labdát, mint az első félidőben. Úgy festett, eldőlt a mérkőzés, 3-1-re vezetett a Chelsea. Ám nem lehetett szabadulni a gondolattól: a Liverpool a nagy feltámadások mestere.
S a Liverpoolnak volt még egy nagy húzása: a Fernando Torres helyére beállt Ryan Babel 30 méterről lőtte (Petr Cech közreműködésével) a labdát a Chelsea kapujába. De többre nem futotta a Vörösöknek.
Igaza volt Michael Ballacknak: a 2005 és a 2007-es elődöntőhöz képest fordult a kocka. Most a Chelsea jutott tovább - nehéz lenne tagadni, előnyös volt a Kékek számára, hogy a második mérkőzést otthon játszották.
De nem csak ezért jutottak tovább. Elsősorban azért, mert Didier Drogba a 2007-2008-as idényben most játszotta a legjobb mérkőzését.
Chelsea-Liverpool 3-2 (1-0, 1-1, 3-1)
(Drogba 33., 105., Lampard 98. - 11-esből, ill. Torres 64., Babel 117.)