Egy hete a szövetség elnökségi ülésén még a folytatás mellett állt ki, és a vezérkar is megadta önnek a bizalmat. Miért most mondott le?
Igazából már közvetlenül a franciaországi vébé után távozni akartam, de akkor a számomra fontos emberek maradásra bírtak. A hétvégén hazalátogattam Ausztriából, és azt tapasztaltam, hogy néhány kulcsjátékos nem tud azonosulni az elképzeléseimmel. Én valamennyire próbálom a csapat játékát a kerettagok képességeihez igazítani, de az alapkoncepciómon nem tudok és nem is akarok változtatni. Ha ez nem felel meg többeknek, akkor nincs értelme erőlködnünk.
Beszélt is játékosokkal, mielőtt meghozta a döntését?
Véleményeket olvastam és láttam csak.
Nem kellett volna néhányukkal leülni személyesen is a döntés előtt?
Ha csak olvastam volna nyilatkozatokat, még gondolhatnám, hogy az újságíró esetleg nem hűen adta vissza az elhangzottakat, de amit a tévében láttam, az egyértelmű volt.
Pálinger Katalin véleményére gondol elsősorban?
Nem szeretnék senkit kiemelni. Többen azt mondták, hogy nem kaptak elég lehetőséget a vébén, de mit tudok ezzel kezdeni? Azt hittem, hogy a problémákat egymás között tudjuk kezelni. A látottak és az olvasottak alapján semmi értelme nem volt a folytatásnak.
Végleges az elhatározása?
Igen, és nagyon meg is könnyebbültem a lemondás után. A munkám során is tapasztaltam, hogy kapitánynak lenni az egyik leghálátlanabb dolog, így ezt a posztot minden bizonnyal messziről elkerülöm pályafutásom hátralévő részében.
Segít-e a szövetségnek az utódja kiválasztásában?
Még véletlenül sem. Visszás is lenne belefolynom.
El tudja-e még képzelni magát magyarországi szerepkörben?
Nem úgy jöttem el, hogy nem szeretnék hazamenni. Épp ellenkezőleg, remélem, hogy otthon fejezhetem majd be a pályafutásom.