Várhidi Péter szövetségi kapitány három helyen változtatta meg a görögök ellenihez képest a kezdő csapatát. Elsősorban a szélsőhátvédjeivel volt elégedetlen, Csizmadia Csaba helyett Szélesi Zoltán, Bodor Boldizsár helyett Vanczák Vilmos került a kezdő csapatba. (Mindkét "új fiú" csereként játszott már Iraklionban is.) Vadócz Krisztián is kimaradt, helyére Buzsáky Ákos lépett.
A változtatások (is) jót tettek a csapatnak, amely az első félidőben jobban játszott, mint Görögországban. A norvégok ugyan többet birtokolták a labdát, de ezúttal a magyar középpályások sokkal többet voltak játékban, mint szombaton. Gera Zoltán (inkább középpályást játszott, mint csatárt) éppen úgy sokkal aktívabb volt, mint Tőzsér Dániel és Hajnal Tamás is.
Mindazonáltal a helyzetekig alig jutott a magyar csapat. Az első 45 percben Gera lövése volt a legveszélyesebb, kísérletét a norvég kapus, Hakon Opdal hárította.
A norvégok összességében többet támadtak, uralták a mérkőzést. Agresszíven - a magyar játékosok számára szokatlanul agresszíven - mozogtak a pontrúgások előtt, többször is zavart keltve ezzel.
A félidő legfontosabb két perce a 21-22. volt. Előbb Jarl André Storbaek lövése megpattant John Carewet - Végh Zoltán nagy bravúrral nyúlt vissza, s ütötte szögletre a labdát. Ám a sarokrúgás után a balról beívelt labdát már nem tudta hárítani - akadályoztatva volt a kifutásnál, Steffen Iversen pedig túlugrotta Szélesit.
A magyar csapat, még az első játékrészben, a 46. percben hagyta ki legnagyobb lehetőségét: Priskin Tamás elé került a labda, 15 méterre a norvég kaputól, de rosszul találta el a labdát.
A második játékrészben a norvégok bő 10 perc alatt eldöntötték a mérkőzést. Carew helyzeténél Szélesi még önfeláldozóan belevetődött a labda útjába, góltól mentve meg a csapatot.
Hajnal Tamás helyzete után (15 méteres lövését hárította Opdal) a következő lehetőségénél azonban már nem volt könyörület: a felívelt labdára rárajtolt, Balogh és Szélesi közösen sem tudta szerelni, az Aston Villa csatára hátrapasszolt, a mivel Végh is kimozdult a kapujából, a csereként beállt Daniel Braaten 16 méterről az üres kapuba passzolt.
Három perccel később Balogh Béla nem lépett ki időre, így a Juhász mellől startoló Carew nem volt lesen. Az óriási termetű csatár lefutotta Juhász Rolandot, s a kifutó Végh lába alatt könnyedén helyezett a kapuba - már 3-0 a norvégoknak.
A fölényes vezetés birtokában kicsit visszavett a norvég válogatott, de aztán John Carew megadta a kegyelemdöfést. Az öt és felesen (!) forgatta be Juhász Rolandot, s a kapuba emelte a labdát - 4-0 a norvégoknak.
A magyar válogatott az első gólig tartotta magát, a félidő végéig nem került nagy hátrányba - de a második félidőben nem bírt Carewvel. A Valenciát, az AS Romát, a Besiktast, a Lyont és az Aston Villát is megjárt csatár nagyságrendekkel jobb futballista, mint magyar ellenfelei.
A magyar válogatott a második félidőben a Várhidi-éra leggyengébb produkciójával keserítette híveit. Nem keltett jobb benyomást, mint az a gárda, amelyik Máltán szenvedett szégyenteljes vereséget 2006 őszén. Hiába lehet még 15 pontot szerezni a hátralévő mérkőzéseken, a továbbjutási lehetőséget számolgatni példátlan szemtelenség lenne a török, a norvég, a bosnyák és a görög csapattal szemben...