Talán az athéni olimpiai döntő volt nagyjából ilyen izgalmas.
Számítottak arra, hogy a spanyolok ekkora ellenállást tanúsítanak?
Én inkább magunkkal foglalkoznék. Az első két negyedben borzasztó hibákat vétettünk, de szerencsére felébredtünk. A harmadik negyedben bedaráltuk a spanyolokat. A negyedik negyedben kicsit érthetetlenül sok emberelőnyt kaptak, mi pedig talán egyet. Ezt nem bírtuk idegekkel, de jelzi a csapat erejét, hogy sok akciógólt lőttünk ekkor is. A hosszabbításban is két akciógólt szerezve nyertünk. Emberelőnyt nem kaptunk ekkor sem, de a lényegen, a döntőbe jutáson nem változtat ez sem.
Javult a bíráskodás színvonala?
A külső tényezőkkel, így a játékvezetőkkel sem szeretnék foglalkozni. Az utolsó negyedben történteket nem értem, de a legfontosabb, hogy megnyertük a mérkőzést.
Mennyire lepte meg Önöket, hogy a horvátok búcsúztatták a szerbeket?
Egyforma erőt képvisel ez a két csapat. A horvátoknak van két erős centerük, ők okozhatják a legtöbb gondot, de kapusposzton tűnnek a legsebezhetőbbnek. Birkózós mérkőzést várok, ám játéktudásban fölöttük állunk, így ha erre a síkra tudjuk terelni a mérkőzést, akkor megnyerjük a döntőt.