A nyáron a Chelsea-ből a Barcelonába igazolt sztár, Eidur Smari Gudjohnsen mondhatni csodagyerekként tűnt fel a kilencvenes évek közepén. Még nem volt 18 éves sem, amikor - egyébként már a PSV Eindhoven légiósaként - bemutatkozott az izlandi válogatottban.
A futballtörténelemben egyedülálló módon a saját édesapja, a nyolcvanas években többek között az Anderlechtben is megfordult Arnor helyére állt be 1996 áprilisában a válogatottba. Soha többé nem kerültek együtt a nemzeti tizenegybe, nem vált valóra az álmuk, hogy egymásnak passzolhassanak.
Talán majd most...
Talán Eidurnak sikerül majd a fiával, Sveinn Aronnal. A srác hétéves, egyelőre védőt játszik, s nagyon tehetségesnek tartják. Még hamarabb lett légiós, mint a papa - s ki tudja, lehet, hogy még hamarabb kerül be majd, mondjuk tíz év múlva, az izlandi válogatottba.
Nagy szám lenne: nemzetközi viszonylatban is példátlan az olyan család, amelyikben a nagyapa, az apa és a fiú is a válogatottságig vitte. Persze, a Gudjohnseneknek igyekezniük kell, mert a Maldinik is valami hasonlóról álmodoznak.