Milyen emlékei vannak a legendás tízesről?
Két hatalmas kosárra való emlékem van. Az egyik a játékosról, aki elkápráztatott 1953-ban, az első futball-mérkőzésen, amit televízióban láttam. Puskás szenzációsan játszott. Miatta lettem aztán Honvéd-szurkoló, aztán a magyar válogatott, majd a Real Madrid szurkolója.
Szinte hihetetlen volt a számomra, hogy egy nem kifejezetten aszkétikus alkat mi mindent tudott a ballábával művelni a labdával. Mindig tudtam, hogy a legnagyobb közül való, nem véletlenül tüntették ki aztán az Évszázad gólkirálya címmel is.
A másik emlékem a kilencvenes évek közepéről származik, sokat beszélgettünk budai otthonában, a felesége, Erzsébet és a könyvünk társszerzője, Jamrich Klára társaságában.
Akkor tudtam meg, hogy a nagyszerű futballista egyszersmind hihetetlenül kedves, igazi magyar humorral megáldott ember is. Nagyon büszkévé tesz, hogy a barátjává fogadott.
Ha jól értettem szavait, Puskás Ferencet minden idők legnagyobb játékosai közé sorolja.
Õ volt a legjobb.
Hogyan emlékeznek rá Angliában?
Tudja, az angolok kissé furcsák. Imádják, aki megverték vagy legyőzték őket. Puskást imádták. Emlékeztek arra, hogy ő volt a csapatkapitánya annak a tizenegynek, amely a brit válogatottakon kívül először legyőzte a saját pályáján Angliát, s amelyik aztán bő fél évvel később 7:1-re győzött a visszavágón. De emlékeztek arra is, hogy a Real Madrid játékosaként négy gólt lőtt az 1960-as BEK-döntőben Glasgow-ban.
Önök voltak együtt is Londonban. Felismerték még több, mint harminc évvel a nagy mérkőzés után is Öcsi bácsit az angolok?
Mi az hogy! Részt vettünk a BBC meghívására egy ünnepségen, Ryan Giggstől Linford Christie-ig rengeteg akkori brit sztár társaságában. De mindenki Puskásra volt kíváncsi! Egyébként taxival mentünk, a sofőr, amikor beültünk, azonnal felismerte. Már hívta is a bátyját, hogy elújságolja, ki az utasa. Az ünnepségén végén én még bent maradtam egy kicsit. Õ kint várt. El akarták vinni egy autóval. Fáradt volt már, mégis azt mondta: megvár engem. Ilyen ember volt.